Tovatűnő évszázadok II.

Magyar László módszere nagyon hasonlatos a mozaik előkészítéséhez, felrakásához. A kis semmis kövecskék keresgélése, kutatása, boldog felmutatása, majd pedig pontos helyére való illesztése. Kisebb-nagyobb dolgozatait olvasva érti csak meg az ember, milyen nehéz is semmis adatok egzakt helyének megtalálása, megállapítása.

Egyik cikkében, az Arcfestés hajdan címűben (amelyben a mirény és a higany vegyület használat elleni beadványokat járva körül végül arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a városi közgyűlés nem alkalmaz rendőri intézkedést, mert ez nem korszerű lépés és az egyéni szabadsággal összeférhetőnek nem találtatott) említi, hogy már a bronzkori sírokban is rábukkantak szőrtépő csipeszekre. Na már most hasonló csipesszel, hasonlóan finom szerszámmal (a bélyeggyűjtők, az órások szerszáma is hasonló) kell neki is behelyeznie a szabad szemmel szinte nem is látható kis résbe a megtalált adatot. Néhányszor volt alkalmam közelebbről megfigyelni képzőművész barátaim mozaik kirakósdiját. Szinte megszédültem, hogy milyen fontos is a mozaikkészítő művész tervrajza, vázlata. Mindezt csak azért említem, mert Magyar László megjelent munkáit, hagyatékát szemlélve is meg-­megszédülök olykor tömérdek semmis adathalmazai között. Olykor ráhagyatkozom egy-egy kalandos életű adatra, de a következő pillanatban már rá is kellett döbbennem, hogy itt valami egészen másról van szó. A semmisnek tetsző adat szeretetén átsüt a nagy terv, a mozaik nagy vázlata, az egész koncepciója. A semmis adatok e megindítóan szerény szerelmesének, bányászának hihetetlenül nagy tervei, ambíciója, koncepciója volt. Nevezetesen a nagy előd, Iványi Szabadka-történetének folytatása, létünk újbóli megalapozása. Mert csak ha jobban belemerülünk alkalmi dolgozatainak, cikkeinek olvasásába vesszük észre, hogy az ő semmis kis mozaikkockái, mozaik­lapocskái egy nagy ambíciójú alapozás részei.

Minden dolgozata, cikke könyve után biztosabb talajt érzünk lábunk alatt. Olyan fontos munkáról van szó, amikor egyik pillanatban szakadékban, a másikban sivatagban érezzük magunkat. Harmadik Iratvallatójának elolvasása után most valami boldogság, valami biztonságérzet uralkodott el rajtam. Úgy érzem, merészebben merek kilépni házam ajtaján, mert nem kell félnem, hogy szakadékba lépek. Magyar László semmis adatai létünk súlyos és felettébb biztos alapkövei lettek.

TOLNAI Ottó