Tovatűnő évszázadok

Magyar László (1937–1998), a Kanadá­ban váratlanul elhunyt kiváló szabadkai levéltá­ros alapos ismerője és mű­velője volt szakmájának. A hazai és külföldi, első­sorban a budapesti, bécsi és kalocsai levéltárakban általa felkutatott több tu­cat, mindaddig ismeret­len, megsárgult okmá­nyokra úgy tekintett, mint megannyi drágagyöngyre, amelyek feldol­gozása sokban hozzájá­rulhat múltunk megfej­tetlen kérdéseinek meg­világításához.

Ez a válogatás azokat az írásait tartal­mazza, amelyek a hetve­nes évektől folyamatosan jelentek meg a vajdasági lapokban. Valamennyi sokoldalú érdeklődését tükrözi. Miután beszámol a magyar és az osztrák intézményekben végzett kutatásai­nak eredményeiről, településtörténeti és építészeti kérdéseket taglal. Szociális érzékenységét bizonyítja, hogy részletesen foglalkozik Szabadka egészségügyével, a cselédekkel, a koldu­sokkal, a kialakuló munkásosztály gondjaival, a kivándorlás kérdéseivel. A kulturális élet problémái is igencsak érdeklik. Fontos adatokat közöl azzal kapcsolatban, milyen szálak fűzték Csuka Zoltánt és Juhász Gyulát városunkhoz, milyen vádak érték Gaál Ferencet, az országos hírű zeneszerzőt. A Tovatűnő évszázadok legizgal­masabb része a Képzőművészek levelesládája, mert az itt tevékenykedő festők és szobrászok folyamodványait tartalmazza, amelyekkel a városi tanácshoz fordultak, különféle juttatásokat kérve. A tavaly megjelent Iratvallató folytatásának tekinthető kötet zárórészében a szerző adalékokat közöl vidékünk sportéletével kapcsolatban.

A több mint negyven rövidebb-hosszabb tanulmány, ismertető,cikk Magyar László korán megszakadt életművébe nyújt betekintést.Olyan adatokkal ismertet meg bennünket, amelyek nélkülözhetetlenek Szabadka társadalom- és művelődéstörténetének megértéséhez