Szülőfalum századjai

A hagyományápolás nemes feladata a fa­lukutatás, az ősi értékek feltárása. Vidékünk sok évtizeddel ezelőtt megkezdett alaposabb történelmi feldolgozása immár nélkülözhetet­len, hiszen a társadalmi változások, de még inkább az újabb vizsgálatok eredményei ösz­tönzésül szolgálnak a jelentősebb hazai és kül­földi levéltárak felkeresésére is.

Dudás Antal kupuszinai festőművész – a szülőfaluja iránti mérhetetlen vonzódása, szeretete és ragaszkodása jeléül – sokévi kutató­munkával újabb adatokkal derített fényt e nyu­gat-bácskai hagyományőrző helység gazdag történelmi múltjára. A Szülőfalum századjai című munkáját nem szokványos módon, nem történészi módszerességgel építette fel és írta meg, hanem a művész szenvedélyességével, aki – miután szülőföldjén járva felelevenednek benne gyermekkori élményei – merész, de ha­tározott ecsetvonásokkal felvázolja a benne év­tizedek óta élő képet. Eközben azonban nem feledkezik meg arról, hogy egy ilyen mű szerző­jének kötelessége ragaszkodni a feltárt tényék­hez, ha azok hitelességéhez nem fér kétség.

Dolgozatában főként a XVIII. század Kupuszinájával foglalkozik: alapításával, a lakos­ság letelepedésével, sokszínűségével, de a név-, nyelv- és néprajztudomány területéről is közöl számos új adatot. Nyilvánvalóan azzal a szán­dékkal, hogy mindazt, amit sok-sok évi kutató­munka során összegyűjtött, megismertesse a nyilvánossággal. Így például szól a Duna med­rének megváltoztatásáról, a falu eddig ismeret­len neveiről, a budapesti és bécsi levéltárakból előkerült lakosságösszeírás újabb vonatkozá­sairól, a mindmáig hozzáférhetetlen térképek tanulságairól.

E könyv elsősorban azoknak az érdeklő­désére tarthat számot, akiket érdekelnek Kupuszina alapításának körülményei, a környé­ken található földrajzi nevek eredete és jelen­tése, lakosságának származása és összetétele. A szerző azonban – ezen túlmenően – tüzetesen elemzi az összeírások gazdag névanyagát, s ez­zel a vajdasági történeti névtudományi kutatá­sokat is gazdagítja. Azt ugyan neki sem sikerült megnyugtatóan megmagyaráznia, honnan származik a Kupuszina és a Kupuczin elneve­zés, de azt igen, honnan települtek erre a vidék­re a falu egykori lakói. Ez azért fontos, mert értékes néprajzi vonatkozású következtetések vonhatók le belőle.

A kötet külön értékét jelentik a Függelék­ben található dokumentumok, mert valamenynyi a falu kialakulásának első éveiből, évtize­deiből származik, tehát kétszáz-kétszázötven évvel ezelőtt keletkezett. Ilyen a letelepedésre felszólító toborzó, az első plébános és oskola­mester szerződtetése, az úrbéri szerződés meg­váltása és megváltoztatása, valamint az első ku­puszinai házassági anyakönyv adatainak össze­sítése. A szakmabeli számára mindegyik kivé­teles jelentőségű, akárcsak a többi, először itt publikált adat. Ezért is reméli joggal a szerző, hogy könyve hozzájárul azoknak a kérdések­nek a megválaszolásához, amelyekre a kutatók immár egy évszázada próbálnak meg feleletet adni.

A Szülőfalum századjai nem monográfia, nem a teljesség igényével készült összefoglaló, csupán – ahogyan azt az alcíme is mondja – adalékokat nyújt Kupuszina alapításához és telepítéséhez, de ennek ellenére értékes kézi­könyv, amelyet hasznosan forgathat mindenki, aki érdeklődik Bácska nyugati részének, azon belül pedig a nyelvjárásáról messzi földön ismert, viharos múltra visszatekintő falu törté­nete iránt.