Szokott-e ősz lenni Paraguayban?

Brasnyó István Szokott-e ősz lenni Paraguayban? című műve az „elvágyódás" regénye. Nem egészen lehet tudni, hogy hová kívánkozik a regény első személyű hőse - Julius talán? De minden lelassult mozdulatából, minden ritka párbeszédéből és az egész szövegen végighömpölygő belső monológon az „elmenni" tünetei ütköznek ki. Semmi esély a távozásra. Paraguayról voltaképpen szó sincs a regényben. Egyszerűen egy másik kontinenst jelent, egy „álomvidék"-et, melynek nincsenek se határai, se népessége. Az egész regényt átható ködnek a része. Álomköd. Fantáziaköd. Nem éghajlati jelenség, ahogyan itt Paraguay sem földrajzi tény. Valami áttörhetetlen lebegése a létezésnek. Annak ellenére (vagy azzal együtt?), hogy Brasnyó regényét egészében átszövi és átitatja ez a titokzatos köd, a szerző minden prózájának, a Paraguay-regénynek is, ismertek a helyszínei. Regényírásának régóta ismert, de mindmáig feltáratlan a geográfiája. A dombok, az utak, a tanyák, a falvak, az utcák, a kisvárosok mind sorra felismerhetők, bejárhatók. Valamilyen részletes térképen meg is örökíthetők. De ezzel együtt rendkívül nehezen határozhatók meg. Mert a földrajzilag pontosan feltérképezett helyszínek egyszerre, egy időben mikrovilág és kivételes tágasságú térség.