Szívemnek drága föld

A Dositej Obradović halála óta eltelt jó másfél évszázad alatt idehaza és külföldön is számos tanulmány, vitairat, esszé, cikk, valamint önálló monográfia jelent meg e jeles közgondolkodóról. Ezek a tudományos közlemények részletesen vizsgálat alá veszik Dositej Obradović életét és munkásságát, fölkutatják és megnevezik példaképeit, föltárják a külföldi irodalmakban föllelhető forrásait, de különösen bölcseleti-moralista eszméit vetik alá alapos elemzésnek és értékelésnek. Ennek során körültekintően áttanulmányozták azt a gyümölcsöző hatást is, amit Obradović munkássága gyakorolt az újabb kori hazai polgári kultúrára és a fölvilágosodásra. Azonban bármennyire is hihetetlennek tűnik, tény, hogy az Obradovićra vonatkozó szerteágazó irodalom jóval nagyobb figyelmet szentel reformista és közgondolkodói munkásságának, mint az írónak, valamint művei irodalmi kvalitásának. Obradović legfőbb irodalmi érdemeit, különösen pedig „világos és természetes stílusát", továbbá előadásmódjának „jámbor és szívélyes hangnemét", de legfőképpen a népi nyelvnek az irodalomban való érvényesüléséért tett szolgálatait ugyan elismeri valamennyi értekezés és irodalomtörténet, csakhogy mindezt mintegy mellékesen, Dositej írói erényeinek a kellő, megfontoltabb és mélyebb elemzése nélkül teszi. Főként azoknak a történelmi Jelentőségű érdemeinek az áttekintését hagyja figyelmen kívül, amelyek döntő módon befolyásolták nem csupán a szerb írásbeliség és fölvilágosodás kialakulását, hanem az eredeti irodalmi alkotások létrejöttét is. Tehát bíznunk kell abban, hogy születésének idei, kétszázötvenedik évfordulója kétségtelen serkentést jelent az újabb kutatások számára, s a tanulmányok ki fogják tölteni mindazon űrt, amelyet eddig tapasztalhattunk.