Szintarév / Sintarev

A szerzői írja kötetéről:

Mint a föl-földobott kő, ahogy visszahullik, úgy vagyok én is a Tiszatájjal. Bármerre vigyen is utam, a parti gesztenyefák elkísérnek, bármerre éljek is, a part, a csöndes utcák, a gyerekkori álmok, komor iskolák, az első szerelem, mind visszavárnak.

S a híd! Oda karcoltam a piros vastraverzekre Zöldszeműnek a szavakat, a rímeket, a virágokat. A tintaceruzával leírt sorok ellenálltak a szeleknek s az esőnek is, s ott szunynyadnak most is biztosan az új zöld festék alatt.

Ismerős arcok tűnnek fel, lassan lépkednek a hosszú Tóparti utcán, vagy a Népkert felé. Bólintunk. Köszönünk egymásnak.

Melegen.

Ahogy a Nap süt, ha tavasz közelít.