Szempont

Az Életjel Könyvek 40. köteteként kap­ja kézhez az olvasó Urbán Farikas Gábor Szempont című verseskötetét. Második könyve ez a költőnek. Az első Füstvirág címen jelent meg. A két kiadvány címe és tartalma az írónak a jó reménység és a fel­fedezett valóság közötti érzésvilágát érzé­kelteti

A két verseskötet megjelenése között el­telt időben a költő a szabadkai Városi Könyvtárban és több vajdasági helységben Sámson és vanília címen mutatta be mul-timediális művét. A szerző audiovizuális világának tükre ez a költemény. A vers, a festmény, a zene technikai eszközökkel egyszerre történő előadása és bemutatása szokatlan élményként hatott a közönségre.

Erről az alkotásáról így vall a költő: „..a túlfűtött fantázia igényével hallha­tóvá akartam tenni a látnivalót és láttatni mindazt, amit hallunk. Az ember, a néző vagy hallgató dönti el, hogy az informá­ciókat a versről, a világról látta-e vagy hallotta ivagy tudatán kívül (belül) törté­nik valami. Attól nem tartok, hogy a tech­nika elembertelenít, ha az ember uralja a technikát. Egy audiovizuális élőadás is szerezhet szellemi izgalmakat.”

A Szempont című kötet illusztrációi is a költő alkotásai és így idézhető egykori műbírálójának, Lévay Endrének a megál­lapítása, hogy „a rajzok nemcsak a versek illusztrációi, hanem ugyanarról az időszak­ról tesznek tanúságot, mimt a versek”.

Urbán Farkas Gábor egyszerre több fi­gyelemre érdemes alkotást végez. Verset, szatírát ír, lemez- és könyvborítót tervez, rajzol, illusztrál, fagottozik, elektronikával foglalkozik, a Városi Múzeumban fényké­pész. Dalszöveget is ír; több hanglemezen szerepel neve.

Vallomása: „Verseimben olyan a világ, amilyen; szorongást sugallnak, de ugyan­akkor optimizmust is, mert bizakodó életfelfogás nélkül nem élhetünk. Megfogalmaztam életérzésemet a magam és az ol­vasók számára. Minden formarombolást tagadok és el is fogadok egyben mint esz­közt.”

A kötet kéziratának véleményezői sze­rint metaforák könyve a Szempont. „Úgy látszik, a metaforát kedvelő szerző, ha rá­talál a valódi képre, akár a jó grafikus: egyetlen vonással rajzol” – írja róla egyik recenzense, Balogh István.