Szemközt a művel

Bence Erika tanulmányai, esszéi és kritikái tematikus, valamint műfaji gazdagságukkal egy olyan szerzői alap­állást körvonalaznak, amely a fiatal tudósnemzedékre egyre inkább jellemző kutatás, elmélyülés, megfontolás és folyamatos összevetés eredményeire építkezik, amely az irodalmi hagyományt élő szervezetként szemléli és nem rest újraértelmezni azt, feltárni mához kötő­désének erővonalait.

Látóköre Közép-Európára vetül, s Mészöly Miklóssal együtt vallja, hogy elengedhetetlenül fontos ennek a szellemi tágasságnak a felismerése, kuta­tása, feltárása és felmutatása, mert „egy ilyen tablón mi is élesebben, kevésbé provinciálisán, egyetemesebben rajzoló­dunk ki”. Ennek a közép-európai létezési módnak a lehetséges irodalmi megfogal­mazását igyekszik tetten érni mind a mai vajdasági magyar prózaírók fontosabb (és legújabb) könyveiről szóló bírála­taiban, mind a legfrissebb szövegnyelvészeti, szövegelméleti vagy komparasztikai kutatások feletti elmélyülé­seiben.

Érdeklődése azonban átfogóbb: a magyar felvilágosodástól a legújabb magyar irodalom kritikai törekvésekig terjed. Átfogó tanulmányban összegezi a modern magyar prózairodalom tetten érhető, minőségi változást jelző vagy sejtető jelenségeit. Ilyen sarkított szembeállítás közepette akár csapongónak is tetszthet a szerző érdeklődésének tükre, bár korántsem az. Szövegei az irodalomelmélet és -történet tudományos módsze­reiben otthonos, szemléletében kiforrott, érdeklődésében sokoldalú, kiválóan tájékozottt és nem utolsósorban jó tollú, esszéinek személyes töltetét is bátran vállaló szerzőt állítanak a közép-európai mivoltunk irodalmi lecsapódása iránt érdeklődő olvasó és szakember elé.

FEKETE J. József

***

Egészen pontosak Bence Erika saját írásaira vonatkoztatott műfajmegjelölései: a Szemközt a művel való­ban tanulmányokat, esszéket és bírálatokat tartalmaz, s ezt a műfaji hármasságot egy másik szinten tovább tágítja az a nagy időbeli kiterjedés, amelyet e műfajok átfognak, amelyre a tanulmány-, esszé- és kritikaírói figyelem kiter­jed. Nagy vonalakban a felvilágosodás és szoros közelmúltunk-jelenünk között húzható meg az időbeli koor­dináta, amely a szerző érdeklődésének határait jelzi. S ezen belül is: líra, regény, novella, szépirodalmi munkák vallanak Bence Erika sokoldalú érdeklődéséről, olvasmányainak sokféleségéről. Egyes szövegekre, kötetekre, írói életművekre, időszakokra terjed ki vizsgálódása. S nem csupán irodalmi témákra, hanem olyan általánosakra is, mint amilyenek az esszékben helyet kapó kérdések (kisebbségi lét, közép-europaiság, halál).

Irodalomról, olvasmányairól való gondolkodása kívánatos módon egyszerre induktív és deduktív irányult­ságú. Főként esszéiben tapasztaljuk, hogy olvasmányait té­makörökbe rendezi, s e témakörökön belül kulcsszavakat jelöl ki az eligazodás, az áttekinthetőség céljából.

Bence Erika tanulmányai, esszéi, bírálatai arra utalnak, hogy szerzőjük jártas a legújabb szakirodalomban, a vizsgált művek köré rendeződő asszociációs háló pedig szépirodalmi olvasottságának fokmérője.

HARKAI VASS Éva