Szembeszélés

E verseket olvasva feltűnt azok átmenetisége, útközbenisége. Persze másmilyen útközben ez, ahogyan más az út is. Ez már nem a helyhez kötött bizonyosság ellenében kapott végtelen hátországélmény, a jól megfogalmazott talajvesztés. Kovács Karolinánál ez már kész tény, eredendő állapot, számára mintha így kezdődött volna a világ. Költői világa mindenképpen a stoppos próféták övezte sztrádán, bélsaras buszpályaudvarokon, semmiben lebegő megállókon. Örökös félúton. A cél: kijutni, de nem valahova... A világ buszablakba sűrítve. Vigyázok, az ajtók záródnak. S mitikus párhuzama az úti kalandnak a vízen zajlik, elindul a Léthé kék folyóján, amelynek során megfagytak a hullámok a jégen, a Léthén-túl felfedezésével, hajózva a feledés vizén. Sorai nem is az emlékezetet szolgálják, minden lejegyzett szava felülír, eltakar egy régit. A holtak országának útikalauza, ahol minden az életet keresi.
Beszédes István