Szembesülések

A cím – Szembesülések – ezúttal lényegre utal, Dér Zoltán írásainak természetére. Mint nemzedéke más alkotói, ő is akkor járta ki az esztétika alapiskoláit, mikor beszűkült és szimplaságra kapató elméletek és példák alkották a vizsgaanyagot. Szorgalmas diákként ezeket jól megtanulta, hogy aztán, gyarlóságuk leleplező­dése után, annál nagyobb legyen a zavara. A zavar akkora lett, hogy a költőként indult Dér Zoltán a versek publikálását abba is hagyta. Sokéves újságírói munkálkodása során azonban csöndben és szívósan készült az újrakezdés al­kalmára. Közben színre lépett egy új nemzedék, s a vihar, amelyet kavart, Dér Zoltánt még ala­posabb számvetésre késztette. Voltak értékek, amelyekről nem tudott lemondani: a hagyomány iránti vonzalom, a közösségi érdekű és szerves mű eszménye. Ezeket azonban az új fejlemények értékeivel is összhangba szerette volna hozni. Idő kellett ehhez: befelé szigorú önvizsgálat, ki­felé nyitottság és szuverén értéktudat. Az új jelenségek áttörésének termékeny izgalmaiból így szükségképpen kimaradt, de részt vehetett az igazi értékek – régiek és újak – elrendeződé­sének folyamatában. Így lettek bírálatai és ta­nulmányai szembesülések, melyekben egy idő­sebb nemzedék mérlegeli önmaga és a megújuló irodalom viszonyát. Rendszeresen és az iroda­lomtudomány jó iskoláiban, klasszikusaink kö­zelében, elmélyült hozzáértéssel.