Szakrális építmények és emlékművek Zentán

ELŐSZÓ

„Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze

töredékeinket, nehogy végleg elvessze-

nek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt,

szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő!”

(Ipolyi Arnold nagyváradi püspök)

A honszeretethez hozzátartozik a lokálpatriotizmus is, vagyis a komoly törekvés arra, hogy szűkebb környezetünk értékeit megismerjük, őrizzük, óvjuk, és másokkal is megismertessük.

Ez a tudatos értékmegőrző tevékenység kétszeresen is fontos községünk területén, mely évszázadokon át az ellenséges hódító seregek felvonulási területe volt. A háborúskodással együtt járó pusztítások, fosztogatások, bizony, pótolhatatlan károkat okoztak.

Példamutató, hogy a történelem viszontagságai ellenére is szép számú, értékes szakrális kisemlékmű, egyházi közszobor maradt ránk, és tanúskodik ma is térségünk keresztény kultúrájáról. Múltunknak ezen beszédes emlékei hitelesen tanúskodnak elődeink hazaszeretetéről, keresztény hitéről. De egyúttal vallomást tesznek népünk történelméről, vallási, kulturális és mindennapi életéről is.

Útmenti keresztek és szakrális szobrok állításának hagyománya századokra visszanyúlik községünk történelmébe. Számos helyen találkozhatunk ilyen jellegű kisemlékművel, amely állhat egy-egy település forgalmasabb terein, útkereszteződéseiben, temetőiben, hidainál, puszták, illetve határrészek dűlőútjai szélén. Így az egyszerű hívő nép kultikus térkialakításával nemcsak mindennapjaiban valósított meg kapcsolatot a szakralizált tér kisobjektumaival, hanem esztétikai szempontokból is hangsúlyozta a tér objektív szépségének megfoghatóságát.

Mindezen szakrális kisemlékeinket igyekszünk megmutatni, dokumentálni beszámolónkban, és jelenlétükkel is igazolni ezeréves ittlétünket. Igyekeztünk olyan állapotukban bemutatni egy-egy kisemlékművünket, mint ahogyan azt mindennapjainkban láthatjuk. Gyakran olcsó műanyag virágkoszorúk takarják el a keresztek szépségét, ám ennek ellenére kegyeletsértésnek tartottuk, hogy eltávolítsunk egyetlen virágot is.

Őszinte köszönetet mondok Fodor Istvánnak, a zentai Történelmi Levéltár igazgatójának a szíves támogatásért, továbbá Gergely Józsefnek és Tari Lászlónak a szép fotókért, a kalocsai egyház, valamint Zenta község egyházi levéltárainak, Sárvári Györgynek, Lévai Ilonának, Kávai Ritának, Gavrić Natáliának és még mindazoknak (azadtközlőket is beleértve), akik segítséget nyújtottak a kézirat elkészítéséhez és a múlt üzenetének közvetítéséhez.

Mindezek ellenére ez az összeírás egy kicsit későn született meg, ha azt nézzük,hogy az utóbbi években sok olyan idős ember hunyt el, akik mentették, gondozták e szakrális kisemlékműveket, és többet tudtak volna mondani a keresztállításokról, a keresztek felállításának indítékairól, a kereszt tiszteletéről, a nép keresztekkel kapcsolatos vallási szokásairól. De talán nem késő megírni ezt a beszámolót, hogy felhívjuk a figyelmet, milyen értékek vannak a gondjainkra bízva. Törődjünk többet velük, és őrizzük meg az elkövetkező generációknak!

A szerző