Szabadkai és palicsi temetőkben nyugvó jeles, nevezetes személyek sírhelye

Elődeink alakja, tettei, teljes életpályája előbb vagy utóbb feledésbe merül. Néha-néha szóba kerülnek, jobbik esetben nevüket utcanév őrzi. Legtöbbjük esetében azonban még az sem. Nemeset alkottak, tevékenységük gazdag volt, viszont halálukkal egy új dimenzióba lépnek és eltűnnek. Ez a tény fizikai értelemben is igaz. Részben azért, mert a tisztelők idővel elfeledik, hol van a sírhely, részben pedig azért, mert ezek a sírhelyek gazdát cserélnek, netán felszámolják őket. Így jutottunk oda, hogy temetőinkből „eltűntek” a ´48-as honvédsírok, hogy Csáth Géza sírja is névtelenné válhatott.

Arra vállalkoztunk, hogy kötetünkben bemutassuk a Szabadkán és Palicson eltemetett kiválóságok nyughelyét. Nem titkolt szándékunk az, hogy az Olvasót motiváljuk arra, hogy kimenjen a temetőbe, és a kegyelet, az ima mellett felkeresse egy-egy neves polgártársunk sírját. Pontos helyre szeretnénk vezetni az érdeklődőt – ezt a célt szolgálja a GPS-es útkövetés, illetve a pontos parcella és sírszám is. (Jeles elődeink neve előtt nem tüntettük fel a tudományos fokozatukat.)

Talán megéljük, hogy Szabadkán is létjogosultságot nyer a temetőpedagógia, hogy temetőink is látogatottak lesznek, esetleg előadásokkal egybekötött temetőlátogatást is tartanak. A teljesítményükkel nyomot hagyó nagyjaink emlékét méltóképpen ápoljuk, ne engedjük a feledés homályába veszni!

Ne feledkezünk meg arról, hogy a mi sorsunk is az lesz, amivel elődeinknek szolgáltunk! Hiszünk Petőfi soraiban:

„Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak…”

Hasonlóan fontos feladat a tömegsírok feltér képezése és megjelölése. Ezekben egykorvolt nemzettársaink csontjai porladnak, akikre emlékeznünk kell, és akiknek áldozatára folyamatosan emlékeztetnünk kell egyre fogyatkozó közösségünket és a többségi nemzetet egyaránt. Az exhumálás és a kegyeletes, emberhez méltó örök nyugalomra helyezés lenne „méltó és igazságos, illő és üdvös”, de erre – elsősorban anyagi okokból – egyelőre nem számíthatunk. Marad tehát a megjelölés, amelynek ékes példája ez a vajdasági magyar kutatók által összeállított kiadvány.

Molnár Tibor főlevéltáros