Szabadkai diákéveim

Irodalmunk kiemelke­dő egyénisége és sajátos, egyéni hangú költője ezekben a fejezetekben kivételes értékű vallo­mással ajándékozza meg az irodalomkedvelő kö­zönséget. Ha jobban belemélyedünk, s érzé­kenyen megkomponált mondatait és a letűnt éveket hitelesen vissza­hozó strófáit teljes em­beri odaadással átéljük, akkor érezzük csak igazán, hogy őszinte élet­rajz ez, amely a küzdel­mes diákévek keserűsé­gekkel és belső vívódá­sokkal teli napjait, kí­sérleteit és újrakezdé­seit tárja fel előttünk.

Fehér Ferenc Sza­badka határában – Nagyfényen – született. Ez egy kicsit olyan, mint Kiskőrös, bár utá­na Kiskunfélegyháza kö­vetkezett. A mi költőnk­nél Topolya. De mi most a bölcső körül járunk, s úgy érezzük, hogy a költő a mi környezetünk szülötte; még hatványo­zottabban érvényesíti a meggyőződésünket az az életrajzi adat, hogy mint költő és író innen indult el: a szabadkai ősi gimnázium falai kö­zül, az itteni önképzőkör élettel teli ifjú gárdájá­ból, és voltaképpen itt bontogatta szárnyait.

Nem egy fejezete, nem egy, mélyen a föld népének életébe nyúló vers idézete ezeket az esztendőket hozza vissza szuggesztív erővel, vagy talán visszaálmodással.

(részlet)