Szabadka város története

A képeket Magyar László válogatta

Évtizedeken át úgy tudtuk, hogy Szabadkának csak egy monográfiája, Iványi István Szabadka szabad királyi város története című kiemelkedő műve létezik. Az újabb kutatások fényt derítettek azonban egy korábbira is, a Szabadkai Történelmi Levéltárban kéziratban őrzött Szabadka város történetére, amelynek szerzője az a zentai születésű Dudás Ödön (1852–1889), aki – csakúgy, mint Gyula nevű öccse – nem ismeretlen a bácskai történetírásban: 1878-ban megindította a Bács-Bodrogh című évnegyedes helytörténeti folyóiratot, egyik kezdeményezője volt a Bács vármegyei monográfia és a Bács Vármegyei Történelmi Társulat létrehozásának, történelmi cikkei jelentek meg.

Munkáját – jóllehet már az 1800-as évek első felében foglalkoztatta néhány jelesebb személyiségünket Szabadka múltja, 1842-ben megjelent Farkas Bertalan Szabadka szabad királyi város századjai című verses műve, majd 1859-ben az Ormósféle helységnévtárban találkozunk Szabadka monografikus jellegű ismertetésével – a város első klaszszikus értelemben vett monográfiájaként tartjuk immár számon, amely azonban semmiképpen sem mérhető Iványi István későbbi, kiemelkedő jelentőségű kétkötetes művével.

Felmerülhet a kérdés: vajon mi késztethette kiadónkat arra, hogy – Szabadka említésének hatszázadik évfordulója alkalmából – közreadja Dudás Ödön pályamunkáját, amelyet a monográfiái bizottság annak idején, 112 évvel ezelőtt szegényes nyelvezete, számos tárgyi tévedése, történeti pontatlansága és egyéb fogyatékosságai miatt elutasított?

Mindenekelőtt az, hogy megjelentetésével még inkább értékelhető Iványi István vállalkozásának jelentősége. Másodsorban: városunk múltjának kutatói igényt tarthatnak bármely hasonló monografikus jellegű munkára, mivel valamennyi fontos történelmi tényeket tartalmazhat. Dudás Ödön kézirata – minden hibája ellenére – sajátos művelődéstörténeti értékén túl olyan adatokat közöl, amelyeket esetleg a készülő új monográfia is hasznosíthat. Ilyenek szép számban találhatók például az id. Pacséri Szucsics (Szucsich) család egykori levéltárébői származó iratokban. Több helyütt meglepő hozzáértésről tesz tanúbizonyságot, s nemegyszer kivételes jelentőségű forrásokat idéz. Olyanokat, amelyek még Iványi István figyelmét is elkerülték. Gondolunk itt mindenekelőtt a XVII. és XVIII. század bemutatására. De hivatkozhatnánk a Jovan Nenad szerepével kapcsolatos véleményére is, amely – minden elfogultsága ellenére – más történelmi munkákban nemigen előforduló elemeket tartalmaz, habár a szerzőnek például a „bácskai cárról” alkotott képe ugyanolyan hiányos és egyoldalú, mint amilyen elődjeié és kortársaié volt. Ez érthető is, hiszen a múlt századi történelemtudomány hatására alakult ki és meglehetősen maradi nézeteket vall a fekete ember tevékenységével kapcsolatban. Ennek ellenére – a források bőséges idézésével – jól érzékelteti a vidékünkön harcoló szabadcsapatok vezetőjének történelmi szerepét. De hivatkozhatunk a Függelékekben közölt, A város lakosai, azok jellemzése és a népszokások című fejezetre is, mert az író itt nem tudományos magaslatokból közeledik a néprajz, a nyelvtudomány felé, hanem többnyire közvetlen megfigyelőként tárja elénk egy-egy tárgykör területét. Egyebek között sajátos szabadkai szokásként említi a „Préló fonó társaság”-ot és feljegyez néhány érdekes szokást a lucaszékről, a karácsonyról, a veszett kutya szőréről is. Ezért a kötet anyagát gondozó Magyar László joggal állapíthatja meg bevezetőjében, hogy Dudás Ödön pályaműve, ha el is törpül Iványi István átfogó közlési módja, logikus következtetése, bibliográfiai adatainak sokasága és a feldolgozott iratanyag mellett, helytörténeti értéket mindenképpen rejt magában.

A fentiekből kitetszhet, hogy Dudás Ödön munkája nem annyira egészében, mint inkább részleteiben jelentős. Habár nemigen adódott alkalma a városi levéltárban búvárkodnia, várostörténetének írásaikor nemegyszer kivételes jelentőségű forrásanyagra támaszkodott. Olyanra, amelynek nagyobbik része az elmúlt évszázad során elpusztult. Éppen ezért e monográfiát mindazok haszonnal forgathatják, akik érdeklődnek vidékünk közelebbi és távolabbi múltjának eseményei iránt.