Rukkolnak a szép zëntai legényëk

Rukkolnak a szép zëntai legényëk

99 katonadal Zentán és vidékén

Összegyűjtötte:
Burány Béla, Fábri Jenő, Tripolsky Géza, Bodor Géza
Kiadás éve és helye:
1972,Zenta
Kiadó:
Zentai Városi Múzeum
Sorozat címe:
Zentai füzetek
Kötés:
puha
Oldalszám:
144 oldal

Előszó/utószó

ELŐSZÓ

Lectori salutem! – A "Zentavidéki népballadák" /1962–64./t a "Száraz kútgém, üres válú" /1966./ s a "Két szivárvány koszorúzza az eget" /1969./ füzetei után a Zentán s vidékén lejegyzett népdalok sora végre egy új füzettel bővül. A balladák, a juhásznóták, betyárdalok s a lírai dalok után a katonadalokra került a sor. A kitűzött célhoz, vidékünk népdalanyagának megismeréséhez és feltárásához egy új fejezettel visz közelebb bennünket a lassú, de következetes megvalósulás. Ez a 99 dallam és 335 versszaknyi szöveganyag közel sem jelenti gyűjtési területünk lakóinak teljes katonadal-ismeretét. A még le nem jegyzett, össze nem gyűjtött dalok pontosan meg nem határozható száma mellett nagyon sok, napjainkban is sűrűn vagy ritkábban énekelt katonadal maradt ki ebből a gyűjteményből, a legkülönbözőbb okok miatt: A lejegyzett anyag rendezésekor számtalan, specifikus helyzetünkből fakadó kétely hátráltatta ezt a gyűjtő számára mindig izgalmas munkát. Külön gondot okozott a katonadalok esetében egyébként is nehezen meghatározha­tó /szinte majd minden esetben vitatható/ ismertség és közismertség /általánosan elterjedtség/ kritériumainak becslése, mivel ennek felméréséhez hiányoztak az objek­tív adatok. Bár a lényeges érvek túlsúlya miatt a válo­gatásnál a laza kritérium mellett döntöttünk, a sok ki­hagyott első és második világháborús katonadal közis­mert volta mégsem megnyugtatóan bizonyos. Az itt közölt dalok többsége patinás, öreg népi katonadal, a közel- s a régmúlt legkülönbözőbb, háborús vagy békés szakaszaiból. A szövegeken /s dallamukon is/, bár nagyon sok a rokon vonás, mégis e különböző korok levegője érződik. Egy-egy törékeny versszak sokszor véres, sorsdöntő történelmi eseményt takar. A szövegek megíté-éséhez is szükséges a történelmi szemlélet. Egy ilyen szemlélet a szövegekben is jelen van. Az a naiv, nem tudatos, de végeredményben mégis reális történelem szemlé­let, ahogy a nép a különböző történelmi események hatá­sa alatt a maga sorsát látta. Ennek ellenére, s eltekintve attól is, hogy e füzetek elsődleges célja mégsem a népszerűsítés, /ötszázas pél­dányszámú kiadás azt egyébként is nagyon korlátozza/, jónéhány teljes dal s főleg szöveg publikálásától politi­kai okok miatt elálltunk. Vannak ugyanis zeneileg és néprajzilag értékes, sokszor kétségtelenül autohton ka­tonadalaink, melyeket tudomásul veszünk, regisztrálunk, de terjesztésüket /az adott méretekben is/ politikailaghelytelennek vélve elvetettünk.Az itt közölt dalokat éneklőik szerint szedtük sorba.Úgy véltük, bármilyen tudományos rendszerezés indokolatlan lenne. Ilyen számú dalgyűjtemény nem kíván, valójá­ban nem is bír el tudományos rendszerezést, mert a nép­dalszakértő ezt a mennyiséget könnyűszerrel és gyorsan áttekinti, a laikus pedig nem dallam, vagy valamilyen tudományos szempontú szövegrendet keres, hanem valamiféle gyakorlati céllal veszi a kötetet a kezébe. A végzett munka csendes örömét ossza meg velünk a ked­ves olvasó. Ez örömön kívül illesse köszönet mindazokat, akik e füzet megszületésében önzetlenül közreműködtek, Dr. Sárosi Bálintot és Dr. Olsvay Imrét a szaktanácsokért,Tripolszky Gézát a kiadás szorgalmazásáért és az akkörüli fáradozásokért, Bencz Gabriellát és Boros Gyevi Ist­vánt a technikai természetű segítségért, s mindazokat, akik e füzetek kiadását elvben vagy anyagiakban támogatták. És kegyelet illesse a holt munkatársat s öreg barátot, Fábri Jenő plébánost, ki a közösen kezdett munka két utolsó füzetének kiadását nem érte meg.

Zentán, 1971 januárjában Dr. Burány Béla