Rendszerbomlás?
Nyelvhasználatunk zavarai
- Szerző:
- Ágoston Mihály
- Kiadás éve és helye:
- 1990,Újvidék
- Kiadó:
- Forum Könyvkiadó Intézet
- Sorozat címe:
- Nyelvművelő Füzetek
- ISBN:
- 86-323-0240-X
- Kötés:
- puha
- Oldalszám:
- 123 oldal
- Műnem:
- epika
- Műfaj:
- Tanulmány
Előszó/utószó
A szó a nyelvnek legközismertebb eleme. Hogy anyanyelvünket teljesebben és könnyebben használhassuk, rendszerének egyéb típusú jeleit is célszerű megismernünk. Minden nép nyelve sokoldalú és bonyolult jelrendszer. Van, aki tudatos nyelvismeretek nélkül is szépen és helyesen használja anyanyelvét. Erre vonatkozó készségünket azonban biztosabban megóvhatjuk és célszerűbben fejleszthetjük. ha tudatosan ismerjük a magyar nyelv használatának szabályait. Az idegenszerűségeket, a pongyolaságot, a közérthetőség egyéb zavarait pedig általában föl sem ismerhetjük rendszerbeli alapismeretek nélkül. Nyelvkészségünk javításához ugyanis szinte sohasem elég a téves forma mellé állítanunk a helyeset, a kevésbé jó mellé a jobbat, hanem a jelenséget elsősorban típusában (pl. grammatikai mibenlétében) kell fölismernünk, illetve fölismertetnünk, hogy az esedékes helyesbítést analóg példákon is alkalmazhassuk.
Továbbá célszerű a hibázás okát vagy körülményeit is fölfednünk, mert a hibaelőfordulási szöveghelyzet ismerete is fokozhatja éberségünket. Egy-egy nyelvművelő írásnak ugyanis többnyire nem az a közvetlen célja, hogy az észlelt jelenség hibás voltát bizonyítsa, hanem hogy általa könnyebben elkerülhessük a hibázást - hasonló esetekben. A nyelvi önkényesség nem állhat érdekünkben; a magyar nyelv rendszere (használatának szabályai) ugyanis nem egyéni tulajdonunk, hanem az egész nyelvközösségé. Az hozta létre, csak az tarthatja fönn, tehát az illetékes meghatározni, hogy mi benne helyes, mi nem. Más szóval: a nyelvközösség a spontán nyelvhasználatban dönti el, hogy mi közérthető a mai ember számára. Anyanyelvi készségünk viszont egészen a mienk - de akaratunktól függetlenül hat mások nyelvkészségére is, és hat rá minden, amit hallunk, olvasunk. Jogunk van tehát törődni vele vagy egészen el is hanyagolni. Ezért különösen nagy a felelősségük a tömegtájékoztatás és a közoktatás dolgozóinak abban a tekintetben, hogy vajon megfelelő anyanyelvi készséggel vállalták-e hivatásukat. Szinte kivétel nélkül minden ember érdekében áll jól ismernie anyanyelvét, de ennek elérésére igen különbözőek a lehetőségeink. Többek között a nyelvművelés föladata lehet az erre vonatkozó egyéni és társadalmi föltételek megteremtésének elősegítése. Így a nyelvi életföltételeké is.