Prózatörténeti tanulmányok

Asbóth Jánostól Déry Tiborig, az Álmok álmodójától A félfülűig, a Kedves bópeer.. .-ig, a játékos című Kyvagiokénig húzta meg a vonalat Bori Imre prózatörténeti kötete. Nyilván ahány irodalomtörténész, ahány olvasó, annyi prózatörténeti ív húzható meg, rajzolható fel irodalmunk utóbbi száz esztendejének horizontjára. S mind lehet érdekes, sőt hiteles is, föltéve, ha a mintegy húsz kisebb-nagyobb tanulmányból összeáll egy egységes kép, mégpedig a műveket olvasó, a regényeket és az opusokat követő irodalomtörténészé. Mert az efféle hosszmetszetek elsősorban arról árulkodnak, aki készítette, aki elénk tárta őket, a csak másodlagosan arról az irodalomról, amely ily módon megmutatkozik.
Bori Imre eddigi könyveiből megtanultuk, hogy lett légyenek azok korszakot, irányzatot, életműveket áttekintő tanulmányok vagy (kis)monográfiák, sohasem hiányzik a sajátos olvasat varázsa, az újszerű interpretáció vonzó izgalma. Ez fedezhető fel ezúttal is ebben a tanulmányválogatásban, amely a magyar próza alakulásrajzának, alakulástörténetének egy lehetséges változatát, egy lehetséges szemléletét nyújtja.