Piknik a Mlakán

UTÓSZÓ

A Fokváros Fokán állok. A Foki. Ezek a Fokok megint csak kísértenek. S körülöttem a fokiak. Ha úgy akarom, ahhoz a Négycsöcsűhöz Örzse vagy Panna nagyanyáim tartoznak, s Anna, a műgyűjtő, aki a zsidónál rongyot válogatott. S mindez akárha Kovács Pál anyai nagyapám doberdói leveleiből lépne elő, vagy a vörösfalusi Ferke bácsi sárgaházi leveleit is olvashattam volna. A párhuzamosok valahol a végtelenben találkoznak, csak le kell értük hajolni valahol arra, ahol ezen a szállásterületen pirkadni szokott.

Hát persze, a vártán! Mindig készültségben, mindig éberen, aztán csak találni egy lányt, aki kőbe vési a vergődő madarat.

Egy igazi kutyabőrtörténet lappang az egész história mögött. Történhetett netán Afrika legdélibb csücskén, Fokvárosban vagy a Lyukas híd szomszédságában, a tőlem sokkal távolabbi Fokon, két fűzfa társaságában haldokló madárárnyékokkal, ahol az én személyes árnyékom is a min­dennapi önmegvalósításhoz áll vigyázzban.

Valóban állok? A vertikális és a horizontális keverékében valamely globális értetlenség elegye lennék így, megroppantan, hiszen beállt derekamba minden idők időjárási frontjainak baja és hétrét görnyedve, egyre a dagványt figyelem a kiFolyó utca végén. Vajon fölém, fölénk hatalmasul netán keltében?

Ilyenkor, holdnyugtakor, napéjegyenlőségkor, feltételezett szabadon, egy zöld kánya képében csap le ránk a félelem. Netán a félelem feljegyzéseit tettem volna közzé? Attól való remegésemben, hogy a halál mindig utazik?

Csupán a Remete örök. Nemrég a Zöldike előtt feküdt kiterülve, mert éjjel fellökte egy autó. S ott maradt a Sámán tekintete végképp kimerülten a nagy semmi révületben elidőzni mindazon, ami a dolgok és tárgyak mögötti világ énképe. S vele koptak le a Hercegovinai utca útburkolatának lábnyomai, bár itt-ott még maradt belőle egy-egy ülepnyi darabka, emlékeztetve, hogy ez volt valaha a Hadak útja és rajta jött hétmérföldes léptekkel a sándori kapun által a sirokkó. Nos, ennyi. Összegzésnek is kevés.

A Fekete Madonna pedig még mindig ott van a kiFolyó utca legrégibb lakhendijének homlokablakában. Egyenesen regénybe kívánkozik, csupán nem tudhatom, hogy a madonnák általában miért kívánkoznak regénybe temetkez­ni. Legközelebb kifaggatom a jóságost...