Pacsér

Egy falumonográfiát tart kezében az olvasó, amely a vegyes népességű bácskai település, Pacsér történelméről és magyar lakosainak népi műveltségéről, elsősorban nyelvéről, népdal- és néprajzi ismereteiről szándékozik számot adni. A kötet sajátossága az emlékezés és a mentés. A sorok közül azonban az is kiviláglik, hogy a holnapért mindig – és olykor igen keservesen – meg kellett küzdeni. Értéke, becse a kötetnek, hogy a XX. század paraszti világát a személyes élmények, megélések, emlékek, tapasztalások alapján rögzíti. Ez pedig nagyon fontos, mert az emlékezők tudatában élő ismeretanyag az emlékezők elmúltával kopik, felejtődik, de ami rögzítésre, lejegyzésre kerül, az fennmarad, és az utódok, a későbbi nemzedékek is élhetnek, azonosulhatnak vele. További érdeme a kötetnek, hogy adataival, megállapításaival nemcsak a helyiek önbizalmát, önismeretét erősítheti, hanem jó néhány tudományág számára is forrásul szolgálhat.