A nebuló könyve

Részlet a könyvből:

– Egy gyerek, nem gyerek! – szokta mondogatni nagymami apáéknak. – Előbb-utóbb ráfáztok az egykére. Kényeskedik és a fejetekre mászik! Ez az egyke én vagyok. Nincs testvérem. Hárman untig elegen vagyunk a családban. Apa is így vélekedik. Nagymami prézsmitál, apa meg legyint: egy is untig elég. Se húgom, se bátyám. Pedig most legszívesebben őket küldeném el helyettem. Vagy a szomszéd Karcsikát. Ma van ugyanis a tanévnyitó. Pontosan nem tudom, mi az, de hetek óta ijesztgetnek vele. Apa mutatóujját is felemelte, úgy figyelmeztetett: – Vége a gyöngyéletnek! Kinőtted az óvodát meg a rövidnadrágot!..