Munkásélet

UTÓSZÓ

Ötven évvel ezelőtt (1923. január 6-án) jelent meg a Szervezett Munkás első száma. Belgrádban adták ki, a Jugoszláviai Szövetségi Szakszervezeti Tanács központi közlönye volt. Céljáról az első számban közölt „Köszöntő szavunk-ból” értesülünk: „A magyar nyelvű Szervezett Munkás megindítása a jugoszláviai munkásmozgalom egy nagy szükségletét fogja kielégíteni. A nagyszámú magyar ajkú munkásságnak módja lesz ekként nemcsak állan­dóan figyelemmel kísérni a szakszervezeti munkásmozgalom fejlődését, hanem élénken részt is venni a szakszervezetek újjáteremtésében, valamint a harcokban, amelyeket a tőke offenzívája számunkra már előkészít. Ezzel el fog hárulni az öntudatos jugoszláviai munkásság szellemi és a tettekben nyilvánuló egységének nagy akadálya, mert a magyar elvtársaink az ő Szer­vezett Munkásuk révén szoros lelki kapcsolatba jutnak a jugoszláv proletari­átussal, fegyvertársukkal a kérlelhetetlen osztályharcban, akikkel már eddig is sok közös harcban küzdöttek, tűrtek és szenvedtek.” Ezt a célt szolgálta a vasárnaponként megjelent lap szerkesztési koncepciója: cikkeket közölt a nemzetközi munkásmozgalom köréből, tudósításokat a hazai szakszerveze­tek harcáról, gyári vagy falusi tudósítók, munkáslevelezők írásait a munkás­életről, a kizsákmányolásról, az osztályharcról, a szervezkedés fontosságáról...

Részlet Burányi Nándor Utószavából