Műkedvelők

„Nekünk már eleink sem ijedtek meg a saját ár­nyékuktól, mi, ha kell, puszta árnyként is követ­jük önmagunkat; szűntünkben testesülni! – mintha kiket hétszer szült az anyánk – ez az igazi örökség. Nincs, ami nincs. S nincs az a vágy, ínség és értelem, mely, mint az idő, ki­kezdhetné az örökül kapott tudást s tapaszta­lást. Mint a karikacsapás, megy nekünk eleink­től fogva a fából vaskarika, csak kerüljön lá­bunk alá – égen vagy földön – egy talpalatnyi deszka.”