„Mint leveleket a vihar...”

ELŐSZÓ

„Valami igazságtalan gazdasági megoszlás volt a köz­ségben. Egy réteg nagyon szegény maradt, a másik gaz­dag. Zúgolódtak, lázadoztak, úgy hívták őket, hogy a »zúgolódók«. Egyszer alkalom nyílott, hogy kitelepüljenek.Gondolták, eljönnek Bácskába, ahol egy jobb világot re­méltek. Nem tudták, hogy ez egy viharsarok, ahol az embe­reket a sors, mint leveleket a vihar, sodorja. ”(Szabó József, 82 éves kertész, Bácsfeketehegy)

A kulturális antropológiai kutatásoknak kettős dimenziója az „émikus” és az „étikus”, azaz a szubjektív-beleérző és az objek­tív-értelmező megközelítések együttese. Kötetünk írásai főként ezen utóbbi elemzési sajátosságok színeit mutatják, de mind­egyik írás mögött hosszú hónapok, évek megfigyelése áll. Ezek­ben az időkben (is) együtt éltünk, láttunk, éreztünk, gondolkod­tunk mindazokkal, akikkel együtt, közösen születtek meg tanul­mányaink. Családunk, barátaink sorsa s ezáltal a mi sorsunk is ehhez a „szubjektív dimenzióhoz” vonz minket, így célunk sem lehet más e kötettel, mint a segítés, az egymás és magunk mé­lyebb megértése s az egymásról-magunkról való gondolkodás elősegítése, elengedhetetlen provokációja. A következő írások elsősorban az ezredforduló délvidéki emberének sorsát ölelik föl: a háborús évek, a bombázások, majd a millennium talán derűlátásra is okot adó linearitásában próbálják feltárni néhány bácskai és szerémségi közösség (első­sorban Zenta és Bácsfeketehegy, illetve Dobradó), valamint élethelyzet valóságtartalmait. A kulturális antropológia mód­szertanát alkalmazva mindegyik esettanulmány az adott jelen­ben megfigyelhető jelenségeket kísérli meg értelmezni. Ezen ér­telmezések során azonban feltárul a távolabbi múlt, a nagyszü­lők tradíciója, a titói államszocializmus, és láthatóvá válnak a közelmúlt máig ható következményei is. Reményeink szerint így válik világosabban érthetővé a jelen és a múlt, s mindezzel együtt számos olyan, a jövőbe mutató kérdés, amely a bácskai és talán a teljes délvidéki magyarság számára is megkerülhetet­len. Az elmúlt évezred utolsó százada számos, de mindannyi­szor szinte követhetetlen gyorsaságú változásokat hozott e vidék és magyarsága életébe, akár demográfiai, akár politikai, gazda­sági, társadalmi, etnikai, akár kulturális tekintetben. Mit hoz a jövő? Illyés Gyula így fogalmaz a Puszták népe cí­mű könyvében egy hasonló kérdésre válaszolva: „Dolgom nem a döntés, csupán a tájékoztatás.” A fenti gondolathoz tartva ma­gunkat tanulmányaink célja olyan világok, jelenségek feltárása és értelmezése, amelyek segítségével a jövő kérdéseire adott vá­laszlehetőségek is megfogalmazhatóak. Babits Mihályt idézve úgy látjuk: „Nem átváltozásra, magunkból való kikelésre van szükségünk. Inkább magunkhoz való visszatérésre. Magunkba szállásra.” Ez nem valósulhat meg anélkül, hogy magunk elé tükröt ál­lítva elgondolkodjunk valóságunkról, az életünket átszövő je­lenségekről, hiszen az egymásról és önmagunkról való tudás a közös gondolkodáson túl, alapja lehet a közös cselekvésnek is. Ehhez a törekvéshez kívánnak írásaink és kérdésfeltevéseink hozzájárulni.

A szerzők

HAJNAL VIRÁG 1979. szeptember 7-én született Zomborban. Egyetemi tanulmányait a budapes­ti Eötvös Loránd Tudományegye­tem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom, vala­mint kulturális antropológia sza­kán végezte. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társa­dalomtudományi Karán nyelvésze­ti antropológiát tanít. Kutatásait ta­nulmányai alatt is folyamatosan a délvidéki magyarság közösségei­nek körében végezte. Szűkebb ku­tatási területei a lokális identitás, interetnikai kapcsolatok és nyelvé­szeti antropológiai jelenségek ér­telmezése három délvidéki magyar közösségben: Zentán, Bácsfekete­hegyen és a szerém ségi Dobradóban. Az utóbbi közösségben férjé­vel, Papp Richárddal végez kultu­rális antropológiai terepmunkát. Hajnal Virág kutatásainak célja a Délvidéken élő magyarság életé­nek mély megértése és részletes bemutatása kortársaink és az ér­deklődő utókor számára.

PAPP RICHÁRD 1973. december 17-én született Budapesten. Egye­temi tanulmányait a budapesti Eöt­vös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kul­turális antropológia szakán végez­te. Jelenleg a debreceni egyetem néprajzi szakán végzi doktori ta­nulmányait. Az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem kulturális antro­pológia szakán tanársegéd. Koráb­bi terepmunkáit a magyarországi szerbek körében, budapesti, kár­pátaljai és izraeli zsidó közössé­gekben, Erdélyben és – három éve – a Délvidéken végezte. Jelenleg mint a Magyar Tudományos Aka­démia Nemzeti-etnikai Kisebbség­kutató Intézetének munkatársa a délvidéki magyarság körében vé­gez kutatásokat elsősorban Zentán, Bácsfeketehegyen és Dobradóban. Érdeklődési területei vallás és etnicitás, nemzettudat és tradició, etnikus-kisebbségi identitás és rí­tus összefüggésrendszereit ölelik fel. Kötetünkben szereplő tanulmá­nyai is e kérdéskörök délvidéki ol­vasatait tárgyalják.