Minden leírt betű hitvallás

Szerkesztői szó

A kötet egészéről Az életműkiadás 9. kötete Gion Nándor megint újabb arcát mutatja meg. Ez a könyv amellett, hogy rengeteg új adattal, meglepő érdekességgel szolgál a szépprózai művekről (megírásuk körülményeiről, valóságalapjáról stb.), Gion Nándor eddig kötetben megjelent műveiből kevéssé ismerhető oldalait: a kisebbségi közéleti embert és kultúrpolitikust (a tribünvezetőt; a rádiós újságírót, majd szerkesztőt; az írószövetségi titkárt, majd elnököt; a színházigazgatót; a kiadóitanács-elnököt és a rádiós főszerkesztőt) is megszólaltatja és megismerteti. Gion kulturális szervezőként-vezetőként és teoretikusként a kereteket elfogadó, azok között dolgozó, de a lehetőségeket közössége(i) érdekében mindig tágítani igyekvő főbürokrata volt. Az ehhez a munkásságához kapcsolódó íráscsoport zárókőként illeszkedik az életműsorozat ívébe. Ezen újabb típusú szövegek közreadásával végleg igazolni látjuk, hogy Gion Nándor egységes életművet alkotott, amelyben az írói és a közéleti munkásság egyként közösségi szolgálat volt, amelyek bár karöltve jártak, sokszor mégis vetekedtek egymással – hogy csak egy aspektust említsünk: a közéleti tevékenységek közben szerzett tapasztalatok különleges élményanyagot szállítottak a szépprózának, ám a hivatali teendők éppen az írástól vették el az időt…

(...)

Részlet az utószóból

Az életműkiadás utolsó, 9. kötetében többek között az író nyilatkozatai, alkalmi beszédei, illetve a vele készült interjúk – köztük az egész életutat átfogó darabok is – helyet kaptak. A kötet a teljesség igényével: Gion valamennyi e tárgykörbe tartozó és hozzáférhető szövegének – beleértve a csak hang- vagy filmfelvételen fennmaradtakat is – közlésével teszi teljessé az életműkiadás 2007-ben indult sorozatát. Ez a könyv, amellett, hogy sok-sok meglepő érdekességgel szolgál a szép ­ prózai művek keletkezéséről, az író eddig megjelent műveiből kevéssé ismerhető oldalait – a kisebbségi közéleti embert és kultúrpolitikust: írószövetségi elnököt, színházigazgatót, kiadóitanács -elnököt és rádiós főszerkesztőt – is segít megismerni.

***

Műveinek az összessége egységes élet ­ mű. Minden egyes könyve, cikke, nyilatkozata csak része egyetlenegy, ma már áttekinthető nagy egésznek, amely egy önmagával mindig azonos írót revelál, akit az idők, az események, a változások tömege, amiket átélt, nem tudott letéríteni a maga külön útjáról, és nem tudott eltéríteni a maga külön individuális látási módjától. Minden mondata, minden félmondata, amit fél évszázad alatt leírt, magán viseli a bélyeget – azonnal ráismerünk: az övé. Ami ­ kor az életműnek a fontosságáról be ­ szélünk, akkor ezt azért tesszük, hogy megvilágítsuk a különbséget a szórványos, esetleges – és az egy életen át tartó egész műben testet öltő inspiráció között. Impozáns és nagyszerű ez, látványnak is felemelő, amikor valakinél folytatólagosan megvan a képesség, hogy hosszú évtizedeken keresztül ugyanazzal az energiával reagál minden benyomásra, mint ahogy bizonyos embereknél csak kivételes pillanatokban történik.

Sinkó Ervin Miroslav Krležáról írott esszéje nyomán