Mi a gyerek?

Napjainkban a gyermek meghatározásához leginkább a baj, a probléma, a keserűség, a türelmetlenség stb. társul. A szerző, felismerve ezt, egy kvalitatív elemzésen alapuló társadalmi kísérletbe kezdett, feltételezése, hogy a megoldás kulcsa mégis bennünk, felnőttekben van – akik már nem gyerekek. Csak mi mondhatjuk el, hogyan látjuk a gyermekeket, miért jelentenek napi szinten gondot, s nem örömet, miért kerüljük őket, miért félünk tőlük. Illetve az általunk meghatározott gyermek-e az, amit/akit mi képesek vagyunk elfogadni, nevelni, az önálló életre felkészíteni. E kötetben olyan felnőttek osztják meg gondolataikat, akik így vagy úgy, még inkább jelen vannak a gyermekek mindennapjaiban, fejlődésében.

Kiderül, a gyermekre a felnőttek úgy tekintenek, mint egy isteni ajándékra, ami tökéletes, és amit csak az „emberi kéz” ronthat el. Leginkább akkor, ha nem hagy teret neki a szabad játékra, ha nem célja az elengedés, ha nem hagyja őt gyereknek lenni. Mert a gyermek nem lehet státuszszimbólum, vagy egy túlidealizált családi kép eleme, esetleg egy újabb szám népszámlálás idején. A gyermek gyermek. Mindaz, amik mi voltunk valaha.