A mesterek szava

Talán nem túlzás, ha azt állítom, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában 2010-ben megjelent kötet hiánypótló kiadvány. A régióban mindenképpen az. Bicskei a témában magyar nyelven publikált, és mára már jórészt beszerezhetetlen szakirodalmakból szemezget. Ám véletlenül sem száraz, unalmas modorban előadott tudományos fejtegetésekre kell gondolnunk. E kötet „társszerzői” nem tudósok, hanem kiváló, elismert művészek. Nevüket nem emésztette el a felejtés, hisz legyen szó akár egy, a XIV. századi Japánban élt színész-elmélkedőről vagy egy napjainkban is alkotó rendezőóriásról, örökre érvényeset, maradandót hoztak létre.

Oláh Tamás

(http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=konyv&id=218)

Két művészetről, a színházról és a filmről megnyilatkozó művészek vallomásaiból válogat e könyv. Abból a kevés könyvből és írásból, amely ezen a téren magyarul megjelent. A témák szerinti részleteket a kötet összeállítójának újabb kori helyzeteket tükröző, rövid jegyzetei vezetik föl azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a művészetek eltűnésének és eltüntetésének korában az ifjú lelkeknek legyen majd mibe kapaszkodniuk. Kisegítő tankönyve lehet mindazoknak, akik valódi művészeti iskolák híján tanácstalanul vergődnek a jelenben. A mesterek szava az álság tagadásának Nemjétől indul, hogy aztán – a könyv nagyobbik részében – az Igen fölmutatásával folytatódjék. Tudván, hogy az Igen állító – erkölcsi – magatartása az élet s a mindenkori Jövő feltétele.

S ezzel újabban igencsak tartozunk nemcsak az ifjaknak, de az igazságnak is.

b. z.