Mesélő múlt

Az Életjel szerkesztősége – Csépe Imre és Laták István posztumusz kötetei után – ez al­kalommal az 1913-ban Moholon született és tíz évvel ezelőtt, 1969-ben Szegeden elhunyt Muhi János helytörténeti írásaiból jelentetett meg vá­logatást.

Fiatalon kezdett publikálni. A zombori Új Hírek szerkesztőségében dolgozott. Részt vett a Jugoszláviai Magyar Újság Városok és községek c. pályázatán. Ennek eredményeként 1933-ban a Jugoszláviai Magyar Könyvtár Városok... falvak... c. kétkötetes gyűjteményébe felvették az Adáról, Moholról és Péterrévéről szóló cik­keit. Írt a Moholi Nagyvölgyről, Gunarasról és más bácskai helységekről. Meghívták a vajda­sági írók 1936-ban Törökkanizsán megtartott ta­lálkozójára. 1938-ban a Kisebbségi Könyvtár – az új jugoszláv szövetkezeti törvény magyar fordításával együtt – kiadta A jugoszláviai ma­gyarság gazdasági megszervezése c. értekezését, a Kalangya pedig néhány évvel később Zombor története c. monográfiáját.

A világháború után tisztviselő volt a gunarasi tanyavilágban, Zomborban és Szabadkán, majd ismét visszatért az újságíráshoz. A Magyar Szó szabadkai munkatársaként dolgozott halá­láig. Riportjait, tárcáit, karcolatait egyaránt kö­zölték a magyar és más nyelvű lapok, sugározta a Szabadkai, Újvidéki és Belgrádi Rádió. Egy szarajevói könyvkiadó vállalat az ő fordításában jelentette meg Karinthy Ferenc Budapesti ta­vasz c. regényét.

Muhi János a táj szerelmese volt. Értékes helyzetrajzokat adott a Tiszáról, Palicsról, a Ludasi-tóról, a Körös patakról, ennek a vidéknek városairól, falvairól, madárvilágáról, az itt élő emberekről. A szülőföld fogalma, szeretete ele­ven valósággá vált a Mesélő múlt c. sorozatá­ban.

Ezek közül gyűjtötte össze a legjobbakat Urbán János. Valamennyi érdekes, hasznos ol­vasmány fiatalnak, idősnek egyaránt.