Magyarkanizsa 1848–49-ben

Hármas indíttatású e szerény kötet, melyet most az olvasó a kezében tart. Természetesen elsősorban jubileumi, hiszen a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (és annak tiszteletére) jelenik meg. Másodsorban a - reméljük, mielőbb megírt és a nyomdát elhagyó - kanizsai monográfia második kötetéhez szolgáltat forrásanyagot. Végül, de természetesen nem utolsósorban Dohos Jánosnak szeretnénk emléket állítani, hiszen az ő gyűjtőmunkája nélkül ez a dokumentumválogatás minden bizonnyal nem jelenhetett volna meg.

Kötetünk összeállításakor három csoportba soroltuk a forrásokat. Az elsőbe tartoznak azok a levéltári források, melyek Magyarkanizsa rendezett tanáccsal való felruházásának körülményeit taglalják. Szerencsés módon fennmaradt mind a kérelmezés, mind a megfelelő helyekről történő jóváhagyás; e dokumentumok egyben adalékul szolgálnak Zenta korabeli helytörténetéhez is, hiszen ott nem maradtak fenn erre vonatkozó írásos emlékek, a magyarkanizsaiak viszont éppen a zentai példára hivatkozva folyamodtak a rendezett tanácsért. A források másik kategóriáját képezik azok a vegyes tartalmú dokumentumok, amelyek valamilyen formában Magyarkanizsa szabadságharcbeli helyzetéről tanúskodnak; ide tartoznak azok az iratok is, melyek a szabadságharc tragikus fordulatát illusztrálják, ti. a császári csapatok hadmozdulatait mutatják be a város környékén. Lehetőségeink korlátai, valamint a tervezett forrásválogatás szűkre szabott terjedelme nem engedte meg, hogy a Hadtörténeti Intézetben található, valamennyi német nyelvű jelentés mindegyikét itt most közöljük. Ezért az itt következő szerény válogatás mellett döntöttünk, amely azonban esetleg felkeltheti a Magyarkanizsa hely története iránt érdeklődő kutatók figyelmét, hogy jobban belemélyedjenek abba az anyagba, amely másolatok alakjában teljes egészében megtalálható a zentai Történelmi Levéltárban.