Magunk próbaköve

Burány Nándor (1932-) A hétköznapok iránti intenzív érdeklődés jellemzi az ötvenes évek elején fellépett írónemzedék utolsó hullámával érkező Burány Nándor irodalmi munkásságát is. Halk hangú költőként jelentkezett, az „omló emlékek és épülő álmok” ihlették tragikus hangulatait, „az ideálok üvegház-világa” és a nagyvárosi élet problémái érdekelték. A hatvanas évek elején a társadalmi élet, annak gazdaságpolitikai, társadalmi szervezettséget, termelést és emberi tudatot befolyásoló vetületei felé fordult a Magunk próbaköve (1964) című „aktivista naplójában”. Ebben a műben már jellemzően a „rákérdező” írói magatartást képviseli, az egyéni sors szubjektivitását és a konkrét történelmi-társadalmi élet „objektivizmusát” kapcsolva össze.