Máglya

Az Életjel Miniatűrök sorozatban ez a könyv Somogyi Pál önéletrajza. Vallomás önmagáról, emberekről, irodalmunk kezdetéről, évekről, mindarról, amiről – volt idő, amikor az igények­hez mérten – keveset tudtunk.

Azokról az évekről van szó, amikor eszmélni kezdtünk, a bizonyítás és a tagadás mezsgyéjé­ről indulva vallottuk – ellentétben azokkal, akik kétségbe vonták – a jugoszláviai magyari rodalom létezését. Meg­kapaszkodtunk minden cserjében, ami a két há­ború közötti időszakból átnőtt hozzánk. Hosszú évek kitartó, kutató munkálkodásával párhu­zamosan jelen volt min­den tagadása, a tőlünk való kezdet önimádata, mely késleltette a szá­montartást, az értékmé­rést, az irodalomtörténe­ti tanulmányok megje­lentetését. Ma már túlvagyunk ezen, és nincs szükség irodalmunk ön­igazolására. Ugyanakkor szükség van minden olyan részletre, mely szer­ves tartozéka szellemi életünknek.

Somogyi Pál az első vi­lágháború utáni évtized­ben itt élt, itt alkotott. Az osztályellentétek világá­ban írja a nyomort fel­mutató verseit. A tűz lobogásánál látja a mély­ségeket, és perzselő hangjában az elnyomot­tak, kisemmizettek, szen­vedők kiáltanak. Az »Átok-áldott tűz« láng­hullámaiban ott van a gyárkémények fekete dühe és az éhhalál mág­lyáin vergődő milliók gennyes, nagy sebe.

A Magyar Tanácsköz­társaság bukása után menekült hozzánk. A birtokosok és munka­adók érdekvilága üldöz­te, majd egy évtizedes itt-tartózkodása után az önkényuralom állama ki­utasítja. Versei, a mun­kásember életéből vett és írt színpadi jelenetei itt maradtak, és a jel­zett időszakban született írásai életünk irodalmi vetületét adják.