Lélekharang

Bálint Sándor e kötete a Magyar Szóban az 1980-as évek végétől egészen a múlt év végéig megjelent vagy éppen különböző okokból meg nem jelent kéziratait: cikkeit, vezércikkeit, karcolatait, a népességfogyással kapcsolatos alapos elemzéseit, szülőfaluja iránti ragaszkodással teli írásait, erdélyi úti jegyzeteit tartalmazza.

A szerző hosszú évekig volt a Magyar Szó igazgatója, fő- és felelős szerkesztője, a Kilátó című kulturális és irodalmi melléklet vezetője, s mint ilyen, természetesen részt vett – éppen a legnehezebb időszakban – az egyetlen napilapunkért folytatott küzdelemben, ugyanakkor újságírói munkássága is figyelemre méltó. Lélekharang című kötetében megjelent írásai erről az emlékezetes küzdelemről (is) szólnak.

E könyv egy nagyon bonyolult korszak emlékeinek, küzdelmeinek hiteles felidézésén túl segítségére lehet, hasznos tanulságul szolgálhat, a kisközösségünk sorsáért aggódóknak, kisközösségünkért cselekedni is szándékozóknak. Mert nem csak lélekharangjaink vannak, amelyek „a meg nem született gyermekekért, az elvándorlókért és értünk, itt maradottakért” szólnak – vannak nekünk haza hívó harangjaink is (ahogyan egyik írása címében Bálint Sándor mondja), amelyek a kötet mottójául választott Ady-idézet értelmében a bennünk rejtőző szép ország megtartására és elemelésére szólítanak minket. Mármint azokat, akiknek még jelent valamit a harangszó. (Dudás Károly)