Lányi Ernő szabadkai évei

Magyar László levéltáros művelődéstörténeti írásai rendszerint Szabadka múltját világítják meg. Ezt te­szi ebben a könyvben is, amelyben másfél száznál több, általa felkutatott dokumentummal illusztrálja Lányi Ernő (1861–1923) zeneszerző és zeneiskolai igazgató országos viszonylatban is kiemelkedő tevékenységét. Hosszabb ta­nulmányban idézi fel a művésszel kapcsolatos, a szabadkai Történelmi Levéltárban található iratok tartalmi összefüg­géseit, a neves karmester állhatatos munkáját, a város zilált zeneéletének egészséges alapokra való fektetése érdeké­ben kifejtett erőfeszítéseit.

A dokumentumgyűjtemény az 1907 és 1922 közötti éveket öleli fel és többnyire Lányi Ernőnek a városi tanácshoz intézett folyamodványait tartalmazza. Ezekből a kérel­mekből a jeles zeneszerző teljes arcképe: a növendékek és a tanárok, a városi hatóság és a zeneiskola iránti viszonyu­lása domborodik ki. A gazdagon dokumentált anyag segít­ségével Lányi Ernő szinte teljes szabadkai tevékenységét megismerhetjük.

(MOLCER Mátyás rencenziójából)

Jóllehet a zenei múltunkkal foglalkozó, gazdagnak ép­pen nem mondható szakirodalom Lányi Ernő korával foglalkozik a legrészletesebben, a Magyar László által egy- begyűjtött dokumentumok mégis sok, eddig ismeretlen adatot tartalmaznak. A kötet a Szabadka múltja iránt ér­deklődő olvasó számára izgalmas olvasmányt jelent, amely az események tényszerű feltárásának erejével hat, a zenetörténészt pedig újabb összefüggések felkutatására serken­ti. A másfél száznál is több irat hű képet ad egy korról, ugyanakkor bepillantást nyújt egy iskolaigazgató, karmes­ter és zeneszerző mindennapi gondjaiba, az akkori idők muzsikusainak hétköznapjaiba, szakmai és családi problé­máiba.

(PÉKÁR Tibor recenziójából)