Lampion a fán

Olvasóink Brasnyó István eddigi műveiből is ismerik már Danyel Jánost, Csuszt, Dmitrt és társaikat, kik egy bácskai földsáv kulisszái közt elevenednek meg prózájában, egy-egy versében. Se múltjuk, se jövőjük, egyszerűen vannak, a pillanatnak élők természetes vitalitásával, s nem véletlenül, hiszen szerzőnk kerek történetek helyett történetfoszlányokra épít, nem világítja meg maradéktalanul alakjai arcát, csupán egynémely vonásukra vet fényt. Ily módon figyelmünk mindenekelőtt a novellák nyelvére összpontosul, amely egy egyéni, talán sosem volt, de mégis valós világ üzeneteit hordozza magában.
Külön varázsa a kötetnek, hogy az eddig itt is, ott is szerepeltetett figurák ezúttal egy hosszabb lélegzetű alkotás ígéretével , "brigádba” tömörültek.