Küszködés a síkságon

A történelem megismerése segít nyugvópontra jutni a jelent illetően. Nem hiszem, hogy a múlt határoz meg bennünket, de abban biztos vagyok, hogy a múltat nem zárhatjuk ki vagy le, de eldönthetjük, mi módon akarunk viszonyulni hozzá. Én úgy látom, hogy a Délvidék, a Vajdaság – vagy nevezzük bárminek a térséget – története leginkább a küszködésről szól.

Magyar szempontból, magyar szívvel is meg kell írni ezt a történetet. Nem volna becsületes a részemről, ha azt mondanám, hogy a megértés óhaján kívül ebben nem játszik szerepet az, hogy magyar vagyok. Annak is van értelme, hogy a Vajdaságot egységében vizsgáljuk, ez azonban nehezen értelmezhető keret, hiszen a történelem legnagyobb részében jelenlegi formájában nem léte­zett. Annak is van értelme, hogy a szerbek szempontjából írjunk, írjanak róla, hiszen valójában szerb politikai cél volt, mely többé-kevésbé meg is valósult. Lehetetlen azonban megérteni az egész történetet a magyar állami és a magyar nemzeti kontextus nélkül.

A kötet tehát nem egy alapkutatás eredménye, nem tár fel új forrásokat, ha­nem az én – remélem, érdekes – megközelítésemből próbálja értelmezni térsé­günk múltját. Magyarországon – érthető módon – a mindenkori Magyarország egészének szempontjából vizsgálják az eseményeket. Szerbiában a szerb nép szempontjából. Megesik, hogy megpróbálják a mai államjogi kereteket és struktúrákat (pl. a Vajdaságot) visszavetíteni a múltba. Ez a munka viszont arra tesz kísérletet, hogy magyar aspektusból, de nem állami, hanem közösségi szempontból értelmezze a Délvidék történetét, azaz annak fontos csomópont­jait.

(részlet a Bevezetőből)