Különszoba

Aktualitásra törő, angazsált írónak ismerik olvasói szerzőt, hiszen eddig megjelent regényeiben (Összeroppanás, 1968; Csőd, 1970) napjaink vajdasági emberének magatartás- és viselkedésformáit, zsákutcáit, tehetetlenségének és csődbe jutásának okait vizsgálta páratlan szenvedéllyel.
A Különszoba e tekintetben egyenes folytatása előbbi regényeinek: ezúttal is az itt és most adottságaiból indul ki, a mű cselekményében a közelmúltat eleveníti föl, s releváns társadalmi kérdésre épít, amely azonban egyetlen pillanatra sem uralkodik el, nem szorítja háttérbe a szépprózai szálakat. A regény önérzetes, háborgó, de a tettek előtt újra meg újra összecsukló figurái, kiknek sírva vigadó prototípusát oly jól ismerjük környezetünkből is, így válhatnak hitelessé, elevenné s ezenfelül elgondolkodtatóvá is.