A kúlai Népkör 140 éve

Fennállásának ​140. évfordulóját ünnepli a Kúlai Népkör. Illő, hogy vidékünk legrégibb művelődési egyesületéről, történetéről végre könyv formájában is számot adjunk, örökítsük át az utókorra mindazt, amit ma még tudunk, dokumentációk révén föleleveníthetünk, emlékezetünkben megmaradt. Mert nemzedékek váltották itt egymást, az emlékek viszont kezdenek homályba veszni. Természetesen nem engedhetjük meg, hogy az a sok munka, szorgalom, ténykedés, kitartás és szeretet, amely beépült a Népkörbe, teljesen feledésbe merüljön.

Sajnos, számos dokumentum hiányában készült ez az áttekintés, de abban a reményben, hogy mégis amennyire csak lehet, teljes és valós képet alkotunk büszkeségünkről, a Népkörről. Mert nem vitás, minden kúlai magyar a sajátjának érezte és érzi ezt a művelődési egyesületet, hiszen nincs olyan polgártársunk, aki mint gyermek, ifjú, majd felnőtt meg ne fordult volna benne szereplőként, szakcsoporti tagként, olvasóként, munkatársként, szervezőként, nézőként, önkéntes építkezési munkaórát adóként…

E sorok írója már több évtizede gyűjti az anyagot e munka megírásához, s ma is aktív népkörösként, többnyire az objektív szemlélő hangján szólal majd meg, de néha nem kerülheti el a személyes benyomások, emlékek „buktatóját”. Az olvasó is nyilván belátja, hogy ebből adódóan létjogosultsága van az egyes szám első személyben szólásnak. Ugyanakkor a szerző itt szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik adatokkal, dokumentumokkal, fényképekkel szolgáltak e munka megírásához, vagy – mint például Holló Karolina tette –, maguk írták meg szakcsoportjuk történetét.

Juhász András, a népkör alelnöke