Krónikák

UTÓSZÓ

Ez a kötet témában Szenteleky Kornélnak legváltozatosabb kötete. Munkásságának is na­gyobb idejét fogja át, mint a többi könyve. Az első irás 1922-ben, nemsokkal hazatérése után, az utolsó 1933-ban, közvetlenül a halála előtt jelent meg. Mégis egységes hangulatot áraszt ez a könyv. Színvonal-különbségről is alig be­szélhetünk; a kötet minden darabját nyugodt, fölényes előadásmód jellemzi.

De az ut, amely a tizenkét esztendő mun­kásságán áthalad, határozott belső fejlődésről tesz tanúságot. Az első írásokban még a béke­vágy és a pánhumanizmus oldódik a lira pasztelszineiben, az utolsókban pedig egy öntudatos kisebbségi harcos épiti kemény anyagból népé­nek a megmaradás, az ellenállás épületét.

A huszas évek elején a kisebbségi magyar­ság még Európától várt megváltást, vagy leg­alábbis jogvédelmet, csak később döbbent arra a felismerésre, hogy önmaga erejére van utal­va. Szenteleky Kornélt is kezdetben a szélesebb láthatár vonzotta, kívülről kereste a megoldást népének és csupán a huszas évek vége felé küz­dött céltudatosan és lankadatlan erővel az itte­ni magyarság érdekeiért.

Világnézetéből, politikai felfogásából tehát ezek a rövid irásai árulnak el legtöbbet. Husz év előtti krónikái nem mindenben egyeznek a mai kor politikai hangulatával. A kizárólagosság elvét nem ismerte, ő sohasem volt magyár­kodó, sohasem látott kiváltságot abban, hogy magyarrá nevelődött. A megértés utját kereste az egymás mellett élő népek között, a megértésés megbékülés útját. Nem ismert külön magyar és külön szerb jogokat, csak általános emberi jogokat és azok tiszteletbentartását követelte.

Ezek az irásai könnyed hangon iródtak, napilapokban jelentek meg, szükre szabott hasá­bokon, ez a körülmény magyarázat is egyúttal. Nemes igényeit az irás müvészete iránt nem va­lósithatta meg mindig. A heterogén olvasótá­borra is figyelemmel kellett lennie. Céljában azonban sohasem kételkedett: a magyarságot kellett nevelnie, harcolni a jogtalanságok ellen, irodalmi mozgalmat kialakítani itt, ahol úgy­szólván csak dilettánsok éltek.

A kisebbségi magyarság küzdelmes életét idézik ezek a krónikák, s a küzdelem legerő­sebb bajnokának, Szenteleky Kornélnak éles profilját rajzolják elénk.

Herceg János