Köszönöm addig is...

Második kiadás

UTÓSZÓ

Minden valamirevaló, rendes író, előszót ír művéhez. Az író az előszóban játszik a szavakkal, szinte artista munkát végez: felhívja az olvasó figyelmét művére. Szinte ébresztő ez az olvasó feltörekvő közönye, álmossága ellen.
Itt, az utószóban felhívom az olvasó figyelmét, hogy – nem vagyok rendes író, inkább rendetlen. A láng, amit adtam, csak – gyertyaláng, nem reflektorfény.
Emlékezzünk csak: amikor sötét szobában ülünk, nincs villany, milyen üdítő, megnyugtató a szerény gyertyaláng...
Elmosódott kép elevenedik meg bennem. Egy nemzetközi orvoskongresszus emlékkönyvében lapozgattam. Hindu orvos jegyezte föl ezeket a sorokat:
„Az orvos élete olyan, mint a gyertyaláng: világít, de közben önmagát emészti el.”
Ez a mondás kísértett hónapok óta, mialatt – napi nyolcórás orvosi munkám mellett – életregényemen dolgoztam. A ceruza elkopott, a gyertyának csak a csonkja maradt...
Köszönöm az olvasónak, hogy türelmesen elkísért kalandos életem során.
Hálásan köszönöm szíves figyelmét, érdeklődését.
– Köszönöm addig is...