Kis délvidéki demográfia

A nemes publicisztikaként művelt, a vajdasági, észak-bácskai és észak-bánáti népesedési kérdé­sekkel foglalkozó feldolgozás a magyarság fogyását mutatja be a népszámlálási adatok tükrében a Vaj­daság, illetve Észak-Bácska és Észak-Bánát nyolc­-nyolc községében, ezeknek városaiban, falvaiban. A könyv tizenhárom részből áll. Az első rész a népesedés vajdasági helyzetképének ismertetésé­vel foglalkozik. A kiindulópontot az 1991. évi népszámlálás adatai szolgálják. A tárgykört és a viszo­nyítást főleg a második világháború után megejtett hivatalos népszámlálások adatai képezik. Ezen be­lül részletesebben esik szó a jugoszlávokról, mint „új nemzetről”, a vegyes házasságokról és a vegyes házasságokban született utódok nemzetiségének alakulásáról.

Kiindulva az 1991. évi összeírás végleges és hi­vatalosan közzétett adataiból, a könyv külön tár­gyalja Szabadka, Ada, Apatin, Kanizsa, Kishegyes, Bácstopolya, Zenta és Zombor kommunák magyar­ságának népesedési kérdéseit – elsősorban a drasz­tikus népességfogyást községi szinten, kitérve az egyes településeken mutatkozó elnéptelenedési irányzatokra. A táblázatokkal és grafikonokkal gaz­dagon illusztrált kötetben a nyolc észak-bánáti kommuna – Nagykikinda, Csóka, Törökkanizsa, Törökbecse, Nagybecskerek, Magyarcsemye, Begaszentgyörgy és Szécsány község – magyar lakossá­gának számbeli alakulásáról is szó esik. A szerző külön foglalkozik négy, a mai napig is tipikus ma­gyar falunak mondható település (Tóba, Magyar­csernye, Torda és Magyarittabé) lakosságának fo­gyásával, elöregedésével.

A tizenkettedik rész esszészerű formában Újvi­dék magyar nemzetiségű népességének számbeli alakulását mutatja be a település kialakulásától napjainkig. Az utolsó, tizenharmadik részben a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság népességi és nemzetiségi adatainak bemutatásával zárja elem­zését Biacsi Antal.