Kiderült az ég

ELŐSZÓFÉLE

Anyám mesélte többször is, hogy vézna, beteges csecsemő voltam, már megvették részemre a kis fe­hér koporsót is...

Iskolába szívesen jártam, de hat eleminél többet nem végezhettem sem én, sem a testvéreim. Szegé­nyek voltunk, inasnak adtak. Inaséveim nehezek voltak. Több pofont kaptam, mint kenyeret.

1914 őszén háborúba vittek. Ta­vasszal a Kárpátokban hadifogság­ba estem. A jeiszki lágerből paraszti munkára vittek ki. Fél évig törte a vas villanyél a tenyeremet, majd visszaszöktem a városba.

Egy kisebb bútorgyárban dolgoz­tam, díványokat, matracokat csinál­tam. Itt ismerkedtem meg az orosz munkásokkal, a bolsevikokkal, a bolsevik eszmével...

1918 nyarán, mikor a fellázadt fehérkozákok megtámadták a vá­rost, a munkáshatalom védelmében részt vettem a harcokban. A kozá­kok elfogtak, de megszöktem át Rosztovba és onnan haza.

A Vajdaságban eltöltött tíz évem­ről a Máglya című könyvem számol be.

Ezek a naplójegyzetek a Szovjet­unióban töltött emigrációs éveimről adnak képet.

Itthon 1919-ben vöröskatona és munkástanácstag voltam és a cseh fronton mint zászlóaljkomisszáros harcoltam.

Mikor megdőlt a forradalom, Horthyék letartóztattak, megvertek és elítéltek...

Gyermekkoromról, inaséveimről mindössze néhány novellát írtam. Hadifogoly- és polgárháborús élmé­nyeimről a Nagy iskola című regé­nyemben szólok. A 19-es időket Tűz a Kapos mentén című kisregényem tartalmazza.

Szociális irodalmunk kiemelkedő egyénisége a jelenleg Kaposváron élő Somogyi Pál. A Ta­nácsköztársaság buká­sa után szökött át Ju­goszláviába, s itt élt egészen 1933 tavaszáig, amíg el nem kellett hagynia az országot. Ez alatt a tizenhárom év alatt a vajdasági ma­gyar mozgalmi költé­szet és drámairodalom egyik vezető alakja lett. Agitatív versei éppúgy mint ugyanilyen jellegű életképei, mozgósító ere­jűek voltak, akárcsak valamivel később Laták István művei. Miután a hatóságok mint kommu­nistagyanús idegent ki­utasították, Bécsen és Prágán át – a Vörös Se­gély révén – a Szovjetúnióba ment, s ott ugyancsak tizenhárom évet töltött emigráció­ban.

A Kiderült az ég éle­tének erről a szakaszá­ról szól. Visszaemléke­zésében csupán legma­radandóbb élményeit eleveníti fel, mert ilyen kis terjedelmű írásban nemigen jut hely a tör­ténelmi háttér részlete­sebb felvázolására, de így is megdöbbentő ese­mények elevenednek meg előttünk: Kun Béla és társai letartóztatásá­nak és elhurcolásának napjai, a világháború borzalmai, az éhezés, szenvedés, megpróbál­tatás és helytállás évei, a szeretett feleség és harcostárs elvesztése...

Nemcsak izgalmas ol­vasmány tehát Somogyi Pál életrajzának ez a fe­jezete – amely az Élet­jel Miniatűrök 14. köte­teként megjelent Máglya szerves folytatása –, ha­nem ugyanakkor kordo­kumentum is. Egy olyan író munkája, akinek mély gyökerei vannak irodalmunkban és mun­kásmozgalmunk húszas évekbeli időszakában, s akit – éppen ezért – szoros szálak fűznek hozzánk. Ezért is adta ki az Életjel ezt a meg­különböztetett érdeklő­désre számot tartó köny­vét születésének nyolc­vanötödik évfordulója alkalmából.