A kérdőjeles ember

„A »szabadkai műfaj« egyik legerősebb és főművelője, Petkovics Kálmán, új lépést tett a munkásmozgalmi dokumentumriport terén – éspedig a szaktörténelem felé irányu­lóan, habár odáig nem kívánt eljutni, és így nem is jutott el. Ezt már írói temperamen­tuma és stílusa sem engedte meg. Az em­bert, az egyént és személyiséget most is szívesebben láttatja az általános történések­nél, habár a történelmi-társadalmi hely­zetet most is mindig megrajzolja – persze lehetőleg csupán mint az egyéni mozgások alapját” – írja egyebek között Petkovics Kálmánnak erről a művéről az egyik recen­zens. És valóban, bár a mű címe A kérdője­les ember, tulajdonképpeni tárgya nem ez a Kérdőjeles Ember, hanem sokkál több annál. A temetőcsősz – rikkancs – forradalmár Rigó János alakja inkább csak arra szolgál, hogy valami élő vázat adjon a tulajdonkép­peni mondanivalónak. Az egyébként is a szö­vegben ritkán jelentkező, a körülmények fa­ragta forradalmár alakja mögött ugyanis az egyéni sorsnál sokkal élesebben rajzolódik ki a századvég, azaz egy olyan korszak Sza­badkájának története, amelyre döntő hatást gyakorolt a munkásmozgalom első szerve­zett jelentkezése. Régi levéltári okmányok­ból és régi újságokból bontakozik ki a Mukicsok és Mamužićok egy évszázad előtti Sza­badkája, éspedig nem is elszigetelten, szigo­rúan egy város szűk kereteibe szorítva, ha­nem szélesre tárulva, mert Petkovics Kálmána helyi történéseket mindig is igyekszik szervesen beleágyazni a környezet, az or­szág, a kiegyezés utáni monarchia minden­napjaiba, az egyetemes problémákba és gon­dokba. Nyugodtan elmondhatjuk: A kérdőjeles ember Szabadka város története egy fejeze­tének nemcsak alapos, de az adathalmazon túl az írói képzelőerő segítségével még fo­kozottabban elmélyített, életesebbé, plasztikusabbá tett képe. Ez a kép méltán bele­illik abba a kiterjedt munkába is, amely azutóbbi időben indult meg Szabadkán a város Iványi utáni újabb monográfiájának kidolgo­zása érdekében. A mű mindenképpen hoz­zájárul ahhoz, hogy szélesebb alapról lehes­sen elindulni a monográfia mindent egybefo­gó szintézise felé.