Kádár Kata

Életemben az volt a vágyam, hogy írjak egy igazi drámát.

És aztán megírtam, anélkül, hogy észrevettem volna.

Teljes két esztendő telt el az első és a második felvonás megszületése között, a harmadik pedig egy kis örökkévalóság után jött létre.

Az összkép lassan bontakozott.

Először azt hittem, Katával letudtam mindent, de a jelenet végi, fiúi átok: „Atkozott légy, anyám!” tovább­lendített.

Át akartam érezni az anyai szív megtöretését.

Sok idő után tudatosult bennem: kell, hogy legyen itt még valaki, akiről a ballada szemérmesen hallgat, de aki ott tornyosul az okozatok mélyén.

A tóba veszejtett leány, a megátkozott Gyulainé, s végül a ködből előtűnő atya, Gyulai.

Én már csak halálpillanatukban érkeztem, de utol­jára visszavillanó tekintetükben ott van MINDEN.

(KOPECZKY László)