A jugoszláviai magyar irodalom története

Az immár ötvenesztendős jugoszláviai magyar irodalom 1945-ig terjedő korszakának feltárására vállalkozott jelen kötetében Bori Imre. Munkája az első olyan összefoglalási kísérlet, mely a kezdetektől, az első vitáktól, intézményesítési törekvésektől kezdve, a mind fokozottabb differenciálódáson, csoportosulások, irányzatok kialakulásán keresztül, egészen a bénító második világháború végéig kíséri nyomon irodalmunk történet, s nyújt róla átfogó képet.
Érdeklődésének homlokterében ezúttal sem az adatfeltárás, a társadalmi háttér megvilágítása vagy az életrajzi mozzanatok állnak, hanem mindenkor a művek és mozgalmak esztétikai, illetve kulturális vonatkozásai, tanulsága. Munkáját egyéni szempontú válogatás, egyéni meglátások és ítéletek jellemzik mindenekelőtt, s épp ezért érdekfeszítőbb az "objektív" megadott tételek és képletek szerint készülő hasonló műveknél. Jelentőségét csak növeli, hogy a szerző szinte-szinte szűz területet hódított meg, hisz a legelemibb forrásmunkák sem álltak rendelkezésére, még a legalapvetőbb bibliográfiai gyűjtésre sem támaszkodhatott, mint ahogy nem forgathatta a jugoszláviai magyarság történetével és kulturális múltjával foglalkozó tanulmányokat, könyveket sem. Mindezek után bízvást állíthatjuk, hogy Bori Imre műve kulcsfontosságú, a jugoszláviai magyar irodalomtörténetírás egyik alapköve.