Írók és kötődések

UTÓSZÓ

TÜKÖR, 60

Németh Ferenc egyetemi oktató és művelődéstörténész Írók és kötődések című kötete születésnapi kötet, a kötetkompozíció is sejteti az összefoglalás igényét. A négy fejezetre osztott könyv olyan kutatási területeket különít el (és kapcsol össze), amelyekkel a szerző az utóbbi években foglalkozott. A Németh-opus bűvös kulcsszava Bánát, a tanulmányok többsége a bánáti/bánsági/torontáli hagyományt közelíti meg, olyan szerzőket és alkotásokat, illetve olyan láncszemeket vizsgál, amelyek kevésbé ismertek vagy teljesen ismeretlenek a vajdasági befogadó számára. A kötet utolsó fejezete a lokális kultuszteremtés mozzanataival és a kultuszretorikával foglalkozik, amelynek 2014-ben egy teljes könyvet szentelt a szerző.

Németh Ferenc szenvedélyes, módszeres kutató, Bánát „felfedezője”, aki szívesen tartózkodik levéltárakban és könyvtárakban, aki hosszasan böngé­szi a régi sajtótermékeket, bibliográfiai adatokat, lokális dokumentumokat, levelezéseket, különösképpen a múlandó, nehezen megleshető műhelytit­kokat. Születésnapi kötetének kompozíciója a lépésről lépésre kutatói elvet, valamint a gyűjtőtevékenységet nyomatékosítja. Eleinte a kronológiai sor­rend érvényesül, végül a kultuszteremtés változatainak feltárása következik.

A második fejezet abban különül el a többitől, hogy egy konkrét szerző nevét emeli ki, Kosztolányiét. Irodalomtörténeti szempontból értékes ada­lék lehet az ismeretlen közlések felfedése, a bánáti megjelenések feltérképe­zése. Külön említést érdemel Az „alkalmatlan” Kosztolányi című tanulmány, amely irodalom- és kultúrpolitikai kérdéseket vet fel az íróval és a könyvki­adással kapcsolatban. A második világháború idején és a huszadik század ötvenes éveiben megnyilvánult elszigetelődésre, a központosított irodalom­szemléletre, illetve Kosztolányi mellőzésének okaira, a regionális referenciák rendszerére fókuszál, miközben a zárlat Kosztolányi tág, európai szemléle­tét, művészi határátlépését hangsúlyozza. Ezek az ideológiai megfontolások a későbbi szabadkai helyi kultuszteremtés és kutatás, valamint Kosztolányi mai megítélése szemszögéből is diskurzív kérdések.

A bókai származású szerző érdeklődésének középpontjában a mikrotörténet, a „tapasztalati tér”, a „vonzástér” és a tényrekonstrukció szempontja áll. Kuta­tásai során a térségi örökség és irodalmi emlékezet mára kiható jelenségeire, valamint a kultúraközi interakcióra összpontosít. Jelenlegi kötete irodalom és kultúra erőteljes összefonódását bizonyítja, a tanulmányok többsége a referenciális olvasás lehetőségének problémáját (is) tudatosítja az olvasóban. Németh Ferenc sajtótörténeti vonzalma és a polgári szokáskultúra feltárásá­nak igénye szintén előtérbe kerül, a kutató szívesen szegődik ismeretlen köz­lések és alkotói találkozások nyomába. A kötet olvasója felfedezheti azokat a neveket, amelyek eddig sem hiányoztak Németh Ferenc kutatásaiból, példa­ként Todor Manojlović, Gozsdu Elek vagy Mikszáth Kálmán neve emelhető ki. Tarkó János regényének (Amíg a nagy vihar tombolt..., Nagybecskerek, 1919) irodalmi kuriózumként való (újra)felfedezése, valamint Farkas Geiza szövegeinek és életrajzi elemeinek vizsgálata, szociológiai és pszichológiai határmezsgyéinek, azaz „démonainak” feltárásai szintén figyelmet érdemel­nek. Kiemelkedő része a kötetnek Csuka Zoltán és Todor Manojlović levél­váltásának közzététele (A centrifugális táncos vonzáskörében), levelezésük­ben számos hasonló irodalmi törekvés vagy gondolat sejlik fel. Emberi és művészi érzékenységük a személyes emlékek révén jut kifejezésre, főként a PEN-Kongresszus idején megvalósult éjszakai dubrovniki séta emléke vált maradandó élménnyé számukra.

A cikkek és szépirodalmi szövegek interpretációja a nyitás felé irányul, Németh Ferenc kötete a nyitás esélyének diskurzusát helyezi előtérbe, a peremvidéki lét látószögéből ugyanis a kimenet, a kilépés lehetősége, a nyi­tottság realizálásának esélye izgatja a kutatót. A tanulmányok kritikus szem­mel nyitnak a kritika felé, a recepciók párbeszéde problematizálódik, elődök és utódok összeszövődése és temporális mozgása, egy-egy irodalomtörténeti adat korrigálása pedig mindvégig nyomon követhető.

A szerző egyetemi oktatóként, művelődéstörténészként a távlatos tovább­lépés jegyében állította össze születésének kerek fordulójára megjelenő vál­tozatos kötetét. Ritkán állapítható meg egy tanulmánykötetről, hogy követ­kezetes, céltudatos kutatási folyamat eredménye, ebben az esetben viszont ez leszögezhető. Németh Ferenc folyamatos kutatómunkája a jövőben is folyta­tódik, a most kézbe vehető kiadvány pedig további vizsgálatok forrásaként és az egyetemi hallgatók tankönyveként áll rendelkezésünkre.

Hózsa Éva