Iratvallató

Magyar László (1937–1998), a tragikus hirtelenséggel tavaly elhunyt szabadkai levéltáros a hetvenes évektől je­lentkezett hely- és művelődéstörténeti írásaival a vajdasági lapokban. Tanulmányainak tárgyát szinte mindig levéltári anyagokból merítette. Azokból a megsárgult iratokból, amelyek Szabadka nem csak sok évtizedes, hanem több évszázados történetére is fényt derítenek. Nem könnyű feladatra vállalkozott: irattengerben halászni városának gazdag múltja után, nagy türelemmel rábukkanni Szabadka és környéke forrásaira. A vállalkozás értékét növeli, hogya helyi egykorú lapok csak 1870-től jelennek meg folya­matosan, és Iványi Istvánnak, a város monográfusának sem sikerült minden fontosabb levéltári adatot maradék­talanul felkutatnia.

Könyvünk huszonhét tanulmányt és cikket tartalmaz. Ezekben a szerző a különböző témaköröknek a középkor­tól egészen az első világháborúig terjedő időszakban leját­szódott történéseit taglalja. Egyebek között Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességével, kézműves­ iparával, céhpecsétjeivel, városfejlesztésével, mezőgazda­ságával, a szeged–szabadkai vasútvonal építésével foglalkozik. Az Iratvallató egy másik része olyan rövidebb írásokat tartalmaz, amelyek kiegészítik, színeseb­bé teszik az említett tanulmányokat. Ilyenek például a pa­licsi földmívesiskoláról, a régi városházáról, a Szenthárom­ság-szoborról, az egykori gimnáziumról, a palicsi színházi előadásokról szóló, sok ismeretlen eseményt felelevenítő beszámolók, cikkek.

A szerző e posztumusz kötete – akárcsak az életében megjelent munkái – értékes adalék Szabadka múltjának alaposabb megismeréséhez.

Dr. HEGEDŰS Antal