Írások az élet jó és rossz dolgairól

Mikor Csáth Géza novelláinak gyűjteménye, A varázsló halála 1964-ben megjelent, az olvasó épp csak gyaníthatta, hogy e különös elbeszélések szerzője más műnemekben is fontosat alkotott. Illés Endre nagyhatású előszava is figyelmeztetett erre. Arra, hogy Csáth Géza Bartók megértésében, a modern képzőművészet tendenciáinak fölismeré­sében is megelőzte kortársait.

Ezt a figyelmeztető »előrebecslést« azóta olyan kötetek igazolták, mint a drámákat tartalmazó Hamvazószerda és zenei cikkeinek gyűjteménye, az Éjszakai esztetizálás. Ezek a könyvek nemcsak iga­zolták a várakozást, hanem új kíváncsiságot is szí­tottak, hiszen aki ennyi területen otthonos, arról joggal föltételezhető, hogy más kísérleteiben is fi­gyelemre méltót alkotott. Bekövetkezett, ami jelentékeny művek utóéletében általában történni szokott: napirendre került a teljes mű megismeré­sének igénye.

S a kutatás, mely egyben-másban meg is előz­te ezt az igényt, ismét gazdag anyagra bukkant. Van ebben az anyagban, ami talán csak arra jó, hogy a mű egészének hézagait kitöltse, hogy egy-egy vonást a szerző arcképén biztosabban lehes­sen általa kirajzolni. A lelet zöme azonban önma­gában is értékes és méltó ahhoz a tehetséghez melyet a novellákból és a zenei tárgyú cikkekből ismerünk. Jelentőség dolgában persze nem érnek föl a legjobb elbeszélésekhez, de a természettudo­mányos szemlélet, az orvosi kultúra és a korszerű világnézet összeforrottsága folytán így is lénye­gesen fölülmúljá kakor átlagpublicisztikáját, s ab­ban sajátos jelleget képviselnek.

Sajátos réteget alkotnak az életművön belül is, mert közvetlenebbül tükrözik Csáth napi gondjait, az aktualitást. E tulajdonságaik révén lehetnek hasznosak az író esztétikai szemléletét motiváló tényezők kutatói számára, s forrásul szolgálnak az egykori Szabadka kulturális életének megismeré­séhez is. A Nyugat-nemzedék eszméi, igényei szembesülnek itt a korabeli Szabadka viszonyaival. A klasszikussá távolodó művészt a mindennapok áramában láttatják ezek az írások, képet adnak műveltségének terjedelméről. Olyan képességek­ről is, melyek talán még az író őszinte tisztelőit is meg fogják lepni. Annyi bizonyos, a torzóban maradt élet szomorú tényével szemben ezek a cik kek egy teljességre törekvő alkotót reprezentál­nak. Művészt, aki a művészeten inneni tényekkel, problémákkal szoros kapcsolatban élt, a kor ele­ven sodrásában, cselekvő részeseként annak a tör­ténelmi folyamatnak, melynek emberi titkait író­ként kutatta.