A hontalanság énekei

„Sinkó Ervin írói hagyatéka a maga filológiai valóságában a XX. századi magyar irodalomtörténet első kétharmadának egyik legnagyobb, legterjedelmesebb opusával azonos: hatalmas levelezésanyagával mintegy félszáz – jórészt mindmáig kiadatlan – kötetre rúg.

E filológiai hagyaték legszembeötlőbb külső jellemzője a sokműfajúság: jeles írónk életművének műfaj szerkezete a szép­irodalom három műnemétől – líra, epika, dráma – a filozófiai, esztétikai, irodalomkritikai és irodalomtörténeti értekező prózán át az irodalmi és politikai publicisztikáig s a napló- meg emlékirat-irodalomig ível, s bő másfél tucatnyi műfajból áll össze monu­mentális egésszé.

Az opus egészének belső természetrajzát viszont mindenekelőtt a lirizmus jellemzi: ez az életmű szembeötlően önreflexív, önéletrajzi-lírikusi vezérmotívumokkal át- és átszőtt, s nemcsak a szerző verseiben, napló- és memoár-irodalmában, de novelláiban, kis- és nagyregényeiben, verses drámájában, politikai közírásában, sőt még a történetfilozófiai, eszmetörténeti és esztétikai értekező prózájában is az ízig-vérig lírikus alkatú íróemberrel szembesülünk. (...)

Sinkó Ervinnek az élete folyamán kettő, elhunyta után pedig egy verseskötete jelent meg mindössze. Az első bő nyolc, a második viszont hét és fél évtizeddel ezelőtt látott napvilágot, s természetesen csupán egy-két könyvtárban lelhetők még föl. A harmadik, viszonylag legújabb – válogatott verseket tartalmazó – gyűjteményes kiadvány is jó két évtizede, azaz 1977-ben hagyta el a nyomdát (...) E kiadástörténeti körülmények határozták meg jelen kötetünk anyagát: besoroltunk minden olyan, az írói hagyatéktárban, a kéziratos naplókban és az 1914–1967 közötti periodikákban számunkra elérhető Sinkó-verset, amelyet nem tartalmaz a Vándorbotom meg-megtorpan c. válogatás (Fórum Könyvkiadó, Újvidék 1977.)

Kiadványunkat végül is azzal a reménnyel nyújtjuk át az olvasóknak, filológusoknak és líratörténészeknek, hogy általa nem csupán a lírikusi Sinkó-életmű filológiai valóságáról, de az időálló esztétikai értékeiről alkotott eddigi képüket/képünket is lényegesen árnyalni tudja és árnyalni is fogja.”

(A szerkesztő bevezetőjéből)