Határregény

Részlet a könyvből:
„Angeline Nenadovits (Nenádovics, Nenadovic) 1910. szeptember elején egy egész napot az újvidéki „villanyos vasúton" töltött. A főtéren szállt fel, onnan a Kossuth Lajos és a Duna utcán, aztán a hídsáncon a magyar „Felső haló állomás"-ig villanyosozott, majd vissza a főtérre. Onnan a Rákóczi utcán át az artézi fürdő és a kórház érintésével a Futaki útnak a vasúti vágányokig terjedő részéig, majd újra vissza a főtérre, onnan pedig a Kossuth Lajos és a Szűcs utcán meg a búzatéren át a Temerini utca végéig. Este fél nyolc volt, amikor a főtéren kilépett a „villanyos kocsiból". S végre rászánta magát, hogy hazamenjen.
Angelinának is, mint minden idős embernek, volt néhány vissza-visszatérő története, melyekbe belesűrítette hosszú életének legfontosabb mozzanatait. 1988 nyarán halt meg. Élete utolsó éveiben már csak Emivel és Emillel volt képes kapcsolatot teremteni. A többiek nagy megkönnyebbülésére, akik halaszthatatlan elfoglaltságukra hivatkozva egykettőre rácsukták az ajtót. Angeline Emi második férjének, Boro Visnjicnek volt anyai nagyanyja."