Használati idő

Az épületből kilépő nő biztosan ő volt, és ugyanakkor mégse. Az elhunyt lánya volt, ez nem kétséges, de a tartása nem az övé volt, más volt, magasztos, méltóságteljes. Az elvégzett munka után nem szokásom beszélgetni az ügyfelekkel, általában csak megfigyelem őket, de ezúttal úgy döntöttem, kivételt teszek. Fölálltam a padról, és eljátszottam a véletlen találkozást. Elég volt odalépnem az út mellé, mintha nagyon sietnék valahova. Az úttesten elejtettem az újságot, amely mögé korábban elbújtam. Megálltam, fölvettem és arrafelé néztem, amerről ő érkezett. Még mindig elég messze volt ahhoz, hogy elkerülhetett volna, ha nem akar velem találkozni. De integetett. Természetesen kaptam az alkalmon. Néhány udvarias frázis, majd a meghitt pillanat. Ön velem volt az életem egyik legnehezebb napján. Nyeltem egy nagyot, imádom, ha félbeszakíta… Amíg gondoztam – amíg gondoztuk, javítottam ki magamat – az Ön édesanyja nagyon közel került hozzám. Az anyám gonosz volt, mondta. Csapdába csalt. A csapdák élesek, csontig hatolnak, ha pedig hurokból készülnek, egy szempillantás alatt fejtetőre állítanak. Most gyászolom, de már vártam, hogy meghaljon. Csak a halála után kezdtem el élni…