Harun al Rasid

Milkó Izidor

HARUN AL RASID

és más írások

Milkó Izidor írói pályája több mint egy fél évszázadot ível át: kezdete a múlt század hetvenes éveire esik, s 1936-ban bekövetkezett haláláig tart. A Fővárosi Lapoknál in­dult s e redakció levegőjében nevelkedett íróvá, majd még számos közlönynek, lapnak dolgozik, a két háború között pedig csaknem kizárólag a szabadkai Naplónak. Kezdet­től fogva jellegzetesen az apró műfajok, az ún. kispróza írója volt, melyek a sajtó kifejlő­désével és az irodalmi életben való uralomra jutásával pár­huzamosan fejlődtek ki a ma­gyar irodalomban. Valójában több évtizeden át szórakoz­tatta a Fővárosi Lapok s egyéb budapesti nagy lapok olvasóit „a magyar társadalom java-hölgyeit” fürdőtudósításaivai, kisnovelláival, aforizmáival, rajzaival, krokijaival, „cause-rie”-jeivel, s ezekben a műfa­jokban igazán remekel, szi­porkázik, úgyhogy az újságok köré csoportosuló újságíró-­írók legjobbjai között tartják számon.

Népszerűségének és olva­sottságának titka kétségkívül az, hogy ez az irodalom, me­lyet maga is művel, „már el­fordulást jelent a falusias anekdotizálástól, mokányber-cis vaskosságtól és a magyar századközép újságműfajainak stiláris pallérozatlanságától, s ...valamiféle újfajta ’fran­ciás’ modort és műveltebb irodalmiságot honosít meg”, ami a lassan mégiscsak polgá­rosodó újságolvasó réteg vál­tozó ízlésének nagyon is meg­felelt, s amivel egyszersmind a századvég és századforduló íróinak – Ambrus Zoltánnak, Bródy Sándornak, Thury Zol­tánnak, Papp Dánielnek és Petelei Istvánnak – az útját egyengette.

Novelláinak itt közreadott válogatásától „nem a novel­lista Milkó reneszánszát vár­juk, nem akarjuk ’felfedezni’, ahogy az szokássá lett az utóbbi néhány évtized magyar irodalomtörténetében”, csak az volt a célunk, hogy az író ha­gyatékában található érdeke­sebb és jelentősebb írásokat megmentsük a végső pusztu­lástól, az örök feledéstől, s be­illesszük őket e termékeny író ouvre-jének egészébe s a ju­goszláviai magyar irodalom két háború közti történetébe.